Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)
mind a Kommün szellemének továbbélése szempontjából. Az elfogott kommunistáknak nemcsak a kínzásokat, a vizsgálati fogság tortúráit kellett kibírni, hanem lelkileg kellett kiemelkedniük az általános levertség, bizonytalanság, kilátástalanság állapotából. Az előbbi, a fizikai fájdalmak eltűrése tűnik egyszerűbbnek. A fehérterrort túlélt szenvedő tanúk sorozatban mesélik egymás és az akkor mártírhalált halt társaik hősies helytállását — sohasem a magukét, így tudjuk, hogy a fehér tisztek bestiális bosszúállásának leginkább kitett vezetők hogyan viselkedtek a kínzások alatt. Tudjuk, hogy a csornai perben később halálra ítélt Judt Ferenc győri vasútbiztosító vörösőrparancsnok csendes, szótlan ember volt, számtalan kínzásairól soha senki sem hallott egyetlen jajt, panaszt sem. Tudjuk, hogy a másik halálraítélt, Marton Gunó Vencel cirkusztulajdonos artista, félelmetes erejű ember volt, aki rendszeresen visszaütött kínzóinak, és akinek a kihallgatására csak sokszoros túlerővel mertek megjelenni a fehér tisztek, így a kihallgatás valóságos tömegverekedéssé — egy a sok ellen —, pankrációvá vált. 91 Kellner Sándor halálra verve egy panaszszót sem ejt felesége előtt, csak fiatal feleségét félti, őt inti óvatosságra. 92 A hősök helytállása erőt öntött a többi fogolyba is, akik lelkileg felülemelkedtek kínzóikon, és a bírósági tárgyaláson bátran támadták a fehérterror bestialitását. A forradalmi törvényszék tagjainak perén Täufer Lajos vádbiztos és Nagy Antal bíró hangoztatta a vizsgálati fogság szörnyűségeit. Nagy Antal: „a katonaság halálra vert bennünket". 93 Még számos esetben adnak ilyen véleményüknek hangot a vádlottak, sokan a Kommün emberségét állítják a fehér rendszerrel szembe, és a bíróságon dicsőítik a kommunizmust. 94 S ha nem hangzott el ilyen megjegyzés a tárgyaláson, a Sopronvármegye más formában tudatja olvasóival a terror tetteit, mint pl. a Geleji Frigyesről írottakkal: „súlyos betegsége, idegbaja a vizsgálati fogság alatt annyira erőt vett rajta, hogy alig hallhatóan, szaggatottan tud csak beszélni és sűrűn elhagyja az emlékezőtehetsége is." 95 Holdvilágos az éjszaka, Masíroz a büdös baka. Dobog a föld alatta, A puskáját tüzelésre igazítja Burzsoákat az állásból kizavarja. Megállj, megállj, kutya burzsoá, Visszajön még a diktatúra!" Svm (1920) I. 1. 91 A csornai per „bűnöseinek" sorsára L: GySmL:!. Főállamügyészség. VI/260/1920. uo. 1/21/1920. Világosság (1920) XI. 24., BMÜ (1920) XI. 4., 18., Kreutz Lászlóné, Soós Pál, Török Kálmán, Bors Pál szóbeli közlése, LFM. Ht., SH (1920) X. 28., 29., DH (1920) X. 29., Üj Nemzedék (1922) II. 1., Környei, i. m. Arrabona (1969). 92 LFM. Ht. Magnó. 9. Kellnerné. 93 Svm (1919) X. 28., 29. 94 Horváth Ödön lakásbiztos egy lakásrekvirálásnál felindulásból arculütött egy embert (aki egyébként nem kívánja Horváth megbüntetését), most megjegyzi: „Az ütést... már százszor is visszakaptam.". Svm (1919) XI. 25., Bodai István veszkényi uradalmi kocsis is felemlíti megkínoztatását. Svm (1919) XI. 25., Ditróy Nándor keresk. isk. ig. (nem volt kommunista) perében a vádlott, a védő és a tanúk egyaránt megbélyegzik a magánvádló Tóbi Józsefet ellenforradalmi magatartásáért és feljelentéseiért. Svm (1919) XII. 16., Soós József bátran vállalja tetteit. Svm (1920) II. 10., Péter József savanyúkúti vör. parancsnok kommunistának vallja magát, SH (1920) V. 13., Richly Rezső és Farkas Jenő: „Hosszú kilenc hónapos szenvedés és bűnhődés után" felmentésüket kérik. Svm (1920) V. 27. 95 Svm (1920) V. 26. Geleji tanító volt, a népjóléti biztosság munkatársa, a proletárkönyvtár igazgatója. 326
