Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

11. ábra. Soós István rajza a rajzos börtönnaplóban, LFM. kodással, rágalmazással.

51 A vádaskodások osztálytartalmára így emlékezik viszsza az események egyik szenvedő résztvevője, Soós István: ,,ha visszagondolunk a felelőtlen napokra és a most már »hivatalos« ügyészségi huzavonára, azt látjuk, hogy a vádaskodók, ostoba, gyűlölködő tanúk közt, — akik szerettek volna bennünket akasztófán látni, — talán egyetlen egy paraszti ember sem volt. Minket súlyosan bántalmaztak, tettlegesen, gyilkoló szándékkal bántalmaztak, amikor fogságba estünk, de a »hősködök« között paraszti ember nem volt. Ezt a történelmi igazság leszögezésére meg kell ismételni, mert az ellenforradalom úgy iparkodott beállítani az atrocitásokat, mintha azokat kizárólagosan magyar parasztok, »hazafias felbuzdulásból« követték volna el. Ez nem igaz."

52 Abban a néhány perben, amelyekben a védelemnek sikerült a falu szegényeiből verbuválódott védő tanúkat felvonultatni, a bíróság kénytelen volt felmentő ítéleteket hozni.

53 Az ellenforradalmi igazságszolgáltatás munkájára világít rá a soproni halálos ítéletek végrehajtása is. A csornai per halálos ítéleteinek végrehajtása országra szóló botrányt hozott, mikoris az egyik elítéltet, Marton Guno Vencelt öngyilkossági kísérlete után haldokolva akasztották fel.

54 51 Nem kívánjuk itt felsorolni. L. erre a 33. jegyzetet. 52 Soós István: Apámra és Kapuvárra emlékezem. I. h. I. k. 66. o. 53 L. később. Szinte valamennyi felmentő ítélet így született. L. az 1. sz. mellékletet. 54 GySrnL:!. Főállamügyészség. VII/360/1920., Svm (1920) X. 28., 29., SH (1920) X. 28., 29., DH (1920) X. 29., Világosság (1920) XI. 3., BMŰ (1920) XI. 4., 16., (1922) II. 11., Üj Nemzedék (1922) II. 1., Környei, i. m. Arrabona (1969) 312^315. o. 314