Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

mokraták a kezdeményezők és tanárok személyével, az intézmény szellemi irányításával kapcsolatban bizonyos előítéleteket tápláltak magukban. Nem voltak meggyőződve arról, hogy a munkásgimnáziumi oktatás nem fog-e idővel a szaktárgyak tanítása mellett a szocializmus ügye ellen irányulni. Szemle c. rovatában „Egy tanférfiú levele" kapcsán az alábbiakat adta olvasótáborának tudomására: „Nekünk alapos a gyanúnk, hogy nem a magyar nyelvre, írásra, olvasásra, számtanra, mértanra, földrajzra és a történelemre akarják megtanítani a munkásságot, hanem a kiérikalizmus szellemére, a hazafiság tiszteletére, az alázatosságra, a meghunyászkodásra. — Mert ha nem ez volna a cél, akkor azok az igen tisztelt urak, akik annyira a szívükön hordják a munkások érdekeit, arról is gondoskodnának, hogy a munkásgimnázium mellett kenyerük is legyen a munkásoknak."

45 Az említett, gyanút ébresztő feltételezések persze egyelőre túlzottak voltak, de a jelentkezők csekély száma (87 fő) valóban arra mutatott, hogy a növekvő munkanélküliség inkább a kivándorlásra, mint a továbbtanulásra ösztönözte a fizikai dolgozókat. December közepe táján bizalmas utasítás érkezett a belügyminisztertől, melyben felhívta a főispán figyelmét arra, hogy a beérkezett jelentések szerint „a központi szociáldemokrata pártvezetőség a karácsonyi ünnepeket a vidéken nagyobb agitáció kifejtésére szándékozik felhasználni. — A szervezetek agitáció ja oda irányul, hogy miután az általános választói jog a párt várakozásának alig fog megfelelni, tagjaikat az elmaradhatatlan általános sztrájk szükségessége felől és mikénti rendezése tekintetében kitanítsák."

46 Az értesülések nem voltak alaptalanok, mert december 26-án valóban sor került a győri szociáldemokrata párt kerületi gyűlésének megtartására. Az ülés napirendjén ténylegesen azok a tárgypontok szerepeltek, amelyekről a belügyminiszteri leirat említést tett, de volt ennek az összejövetelnek még egy másik igen fontos mozzanata, a helyi új pártvezetőség megválasztása. így megszűntek a korábbi személyi torzsalkodások, és ismét megkezdődhetett a komoly, céltudatos munka a győri fizikai (elsősorban gyári) dolgozók életkörülményeinek javítása és jogos követeléseiknek kiharcolása érdekében. Hiába ujjongott és jósolgatott a polgári sajtó a belső ellentétekkel kapcsolatban. Ezek tisztára személyi jellegűek voltak, és talán szükségesek is ahhoz, hogy a győri pártélet terén a tisztulás folyamata, az igazi demokratizálódás periódusa megindulhasson. Az újonnan megválasztott pártvezetőséggel összefüggésben a Népakarat 1910. évi 1. száma az alábbiakat írta: „Tagjai egytől-egyig mind a legképzettebb, a legértelmesebb és a legtudományosabb elvtársak sorából kerültek ki, akik a mozgalomnak minden lehetőségét ismerik, akik a harcok hevében izmosodtak meg és lettek vezetőkké, és akik nemcsak maguk tudnak, hanem másokat is tudnak nevelni, oktatni és tanítani. Megválasztásuk tehát nemcsak a pártra hasznos, hanem a mozgalomra is."

47 Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy dr. Angyal Armand győri rendőrfőkapitány a város közigazgatási bizottságához intézett jelentésében újból kiemelte azt a kívánságát, hogy a vidéki városi rendőrségek újjászervezését és állami rendőrséggé való átalakítását sürgős feladatnak tartja. Az amúgyis csekély lét45 Na (1909) 42. sz. 46 GySmL;l Főispáni iratok. 620/1909. biz. 47 Na (1910) 1. sz. 18« 291