Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

netben vonult végig a város főbb utcáin, majd a Nádor szállóhoz érve, Weisz Dezső az épület egyik ablakából mondott rövid üdvözlő beszédet a szinte forradalmi hangulatban ünneplő munkássághoz. — Az impozáns méretű megmozdulást az SZDP vezetősége arra is felhasználta, hogy a még passzív magatartást tanúsító gyári dolgozókat is figyelmeztesse a szervezkedés szükségességére, a közös érdekek védelmének, biztosításának fontosságára. A helyi munkáslap szerkesztősége „Szózat Győr munkásaihoz" című felhívásában megleckéztette azokat, akik még mindig közönyösen figyelik az eseményeket, nem olvassák a párt sajtóját (elsősorban a Népszavát), nem tömörülnek szakegyletekbe, szakszervezetekbe, mert ezáltal csak az uralkodó osztályok, a kizsákmányolók malmára hajtják a vizet. A korholó szavak mindenesetre nem maradtak hatástalanok. A későbbi hónapokban a Győri Munkás Űjság előfizetőinek száma is növekedett, és a mozgalmi tevékenység sem vesztett élénkségéből. Több szakegylet tartott gyűléseket, hogy megvitassa a munkásság gazdasági és politikai helyzetét, valamint az organizálás további teendőit, de olyan kezdeményezések is történtek, amelyek a munkásnők jelentős táborának fokozatos beszervezését célozták. A Győri Nőimunkások Szervező Bizottsága ugyanis felhívást intézett a gyárakban dolgozó, szervezett munkásokhoz, hogy agitációs tevékenységükkel segítsék a bizottság ama törekvéseit, amelyek az üzemekben alkalmazott asszonyok, leányok meggyőzésére, a mozgalmi munkába való aktívabb bekapcsolódására irányulnak. A felhívás többek közt a következőket tartalmazta: „örömmel tudatjuk, hogy mi is az alá a dicső lobogó alá álltunk, mely alatt máris lehullott az átkos tudatlanság fátyla szemünkről, és most mi is tisztán látjuk, hogy nyomorúságos helyzetünkön csupán a félelmet nem ismerő szervezkedéssel lehet segítenünk. Igen, végre mi is beismerjük, hogy a gyáva siránkozással, a hitványságra valló megalázkodással, hízelkedéssel és aljas árulkodással föl kell hagynunk, mert az mélyen aláássa önérzetünket."

26 E döntő lépések előzményeivel kapcsolatban ugyanis említést kell tenni arról, hogy az egyik győri iparvállalatnál három munkásnő azzal a panasszal ment be az igazgatósághoz, hogy a már beszervezett női dolgozók „üldözik" őket, mivel még nem léptek be a gyár érdekvédelmi női szakegyletébe. A Győri Munkás Űjság szerkesztősége egyébként név szerint is kipellengérezte ezt a három árulót, hogy tettük elrettentő példaként szolgáljon a még fel nem világosított munkatársak, illetve a még mindig határozatlan ingadozók számára. Október 18-án újabb nagyarányú népgyűlést tartott a helyi szociáldemokrata munkásság. Tatay Gyula győri SZDP-titkár és társainak irányításával kb. 1000 ember gyűlt össze a Gabona vásártéren, hogy meghallgassa a munkásság helyzetének alakulásával, a plurális szavazati joggal és a kormány politikájával kapcsolatos problémákat. A népgyűlés lefolyásának részleteit a Győri Munkás Űjság idevágó számainak hiánya miatt csak a rendelkezésre álló rendőrhatósági jelentések alapján lehet rekonstruálni. Ezek viszont több vonatkozásban is ellentmondanak egymásnak. A főkapitánysághoz beterjesztett részletes beszámolóban az alábbiak olvashatók: „A gyűlés megnyitása után a szociáldemokrata párt központi kiküldöttje, Kondor Bernát budapesti lakos emelkedett szólásra, ki másfél órás beszédében támadta a kormányt, annak egyes tagjait, különösen Andrássy Gyula, Kossuth 26 Uo., 11. sz. 282