Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Hunyai I.: Valeur demographique des lettres de citation judiciaires hongroises de debut du XVIe siecle

c) Lásd lakosság felsorolását d) Csak összeggel adózott e) Több földesúr van f) Lásd lakosság felsorolását g) Nem szerepel a dikában A falu családszámának a kiszámításánál most is ugyanúgy jártam el, mint fent. Tehát csak Koroncónál és Szentpálnál nem adtam bírót hozzá a portaszámhoz. Az összehasonlítás hét falunál mutat majdnem teljes egyezést, háromnál pedig lényeges eltérést. Az idézőlevelek névanyaga a dika adatait támasztja inkább alá, mint a földadójegyzékét, abban a három esetben, amikor egykorú adat van (Gyirmót, Patonya és Sebes). Ez annál meglepőbb, mivel a földesúrnak jobban kellett ismernie saját telkeinek a számát, mint a királyi rovónak. De a dika portaszáma mindhárom esetben magasabb, mint a káptalan által saját használatra készített számadáskönyv telkeié. A telkek számának erős hullámzása szintén azt mutatja, hogy a káptalan nem hajthatta be valami erélyesen az adót, könnyen adott átmeneti mentességet. Tehát semmi esetre sem szabad a portákat a szegényektől mereven elválasztani, sőt ajánlatosabb együtt számítani őket. Merészség lenne az itt közölt néhány adat alapján országos, vagy akár csak megyei szinten is végleges következtetéseket levonni. Az itt idézett pörök lefolyásáról, ítéletéről nem maradt fenn tudósítás. Nem tudjuk, kit büntettek meg, mennyire és hogy végre lehetett-e az ítéletet hajtani... De úgy látszik, hogy a Jagelló-korban porta és telek az esetek nagy részében azonos fogalmak voltak, és telkenként nagyjából egy család lakott. Másrészt az idézőlevelek névanyaga már önmagában is demográfiai érték, amit kár lenne elhanyagolni. És ha a további kutatások megerősítenék, hogy az ilyen típusú idézőlevelek gyakorlatilag az egyes falvak gazdáinak névsorát tartalmazzák, ezzel a népességtörténet új kiegészítő forráshoz jutna. Hunyadi István VALEUR DEMOGRAPHIQUE DES LETTRES DE CITATION JUDICIAIRES HONGROISES DE DEBUT DU XVI.e SIECLE Les sources démographiques hongroises du début du XVI

e siècle sont clairsemées et hétérogènes. Il est nécessaire de les compléter par tout document contenant des indications utilisables en démographie, notamment par des listes nominatives. Les lettres de citation judiciaire offrent de semblables possibilités et les démographes hongrois ne paraissent pas en avoir déjà tiré profit. Le but du présent article est d'attirer l'attention des chercheurs sur cette nouvelle voie. L'époque 1490—1526 se caractérise par l'effondrement de l'autorité royale, par les guerres privées et autres actes de violence de la part des seigneurs. Les tribunaux, s'ils n'ont pu réduire cet état des choses, ont néanmoins cité les coupables à comparaître par-devant eux. Le texte des lettres décrit avec force détails les délits et énumère nominalement les personnes accusées. En dépouillant les lettres de citation concernant le comitat de Győr (Raab) à cette époque, je fus frappé par le nombre considérable des paysans impliqués dans certains actes de violence, de caractère assez banal, pour lesquels le grand nombre des participants devait plutôt être une gêne qu'un avantage. Voici quatre exemples typiques: — 151 paysans d'une abbaye participent au démantèlement d'un vivier, construit par un seigneur voisin et qui empiétait sur les terres de l'abbaye; (1515) — pour intercepter deux lettres, qu'il estime à son désavantage, un grand du royaume fait batter l'abbé, chez qui les lettres se trouvent, par 162 de ses paysans; (1919) 255