Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Timaffy L.: Győri fémművesek

í ": • ' " ' ' -" ''"': '""• ' ' ' ' . '• -" -'it:; iMiíi' ;;;''; 'Sä 9. ábra. Cizellálószerszámok így készültek a templomi kelyhek, szentségtartók, tömjéntartók, füstölők lábazatai, kancsók alkotórészei. A kehelykupát szintén famintán domborították, míg a szára tömör volt, két félrészben öntötték ki, s a végén egybeforrasztották. A mesterség legigényesebb, szinte művészi technikája a cizellálás vagy finomdomborítás volt. A szükséges rézlemezt vették, ennek hátára rárajzolták a kívánt mintát. Ezután az elődomborítást végezték el. A lemezt tepsi alakúra formálták és teleöntötték szurokkal. Mikor megkeményedett, a kirajzolt mintát domborítóárral vagy „cizelláló pulzni"-val óvatos ütögetés mellett bedomborították a szurokba. A szurkot leégették, és előtűnt nagy vonalakban a domború minta. Ezután maga a finomdomborítás következett. Több mint száz különböző méretű és nagyságú domborítóvas, véső, reszelő, fogó kellett hozzá és egy könynyű kis cizellálókalapács. Ezzel ütögették óvatosan a megfelelő szerszámokat a rajzolt minta mentén, s ezek a lemez első oldalán kinyomták a kívánt díszítő domborulatokat. Hozzátartozott még az árnyékolás vagy „matterozás" : éles vésőkkel pontokat ütöttek vagy vonalakat karcoltak a kidomborított mintára, hogy a dimenziós hatás jobban érvényesüljön. így készültek a domborított fém képkeretek, az egyházi szereken, használati tárgyakon, kancsókon, díszes szerszámlemezen a domborított minták. Legfőbb díszítőelemük a szőlőfürt, virág, levél, kacskaringó, inda volt, de ugyanígy készítették a díszes, szép, domborított monogramokat is. A pántokat, véreteket, apróbb díszítőelemeket rézlemezből vágták ki. A lemezvágás technikája abból állt, hogy a rézlemezre rárajzolták a kívánt mintát, majd fémlombfűrésszel szépen kivágták. Egy kis reszelés, csiszolás után szállításra készen álltak. Az ötödik fontos technikai művelet a „pátérozás" vagy bevonás volt. Az ön235