Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lackovits E.: Egy kapuvári női ruhatár bemutatása

EGY KAPUVÁRI NŐI RUHATÁR BEMUTATÁSA 1971 decemberében múzeumunk megvásárolta a kapuvári Göndöcs József né (Varga Berta Erzsébet) ruhatárát. Az együttes 136 darabból áll, ebből 27 szoknya, 32 hozzávaló ún. lekötős blúz, 1 majkó, 1 totya, 2 alsószoknya, 3 ing, 4 -purue, 11 kötény, 1 csatos, 1 mizli, 1 melleses szoknya, 1 aoaszoknya, 2 pár kötött harisnya, 30 kendő, 8 szorító, 1 pár csatos (spanglis) cipő, 1 pár csizma, 2 kobak, 3 leterítő kendő. A ruhákat volt tulajdonosa 1 kékfestő totya, 1 bársony majkó, néhány (karton) tarka ruha, valamint a lábbelik és alsóneműk kivételével a nagynénjétől örökölte, aki 1937-ben özvegyen maradt. Nagynénje 1928—30 között kapta a ruhákat szüleitől, tehát valamennyi öltözet a kapuvári viselet történetének harmadik korszakából való. Ez az az idő, amikor a felső ruhában történik változás. Üj, egyszerűbb divat kezdődik a nők öltözetében, míg a férfiaknál megtörténik a teljes kivetkőzés.

1 A női viseletben azonban a két típus, az ujjasos és az ingvállas öltözék még egymás mellett él.

2 A korábbihoz képest csökkent a szoknyák száma, rövidebbek és szűkebbek is lettek (4—5 szélből készültek). A szoknyán kívül viselt ujjasok lassacskán háttérbe szorulnak, helyüket a szoknyába bekötött, ún. lekötős blúz veszi át. (Az alja szabadon eláll a testtől, háta puha kelmével bélelt, a derekát madzaggal húzzák össze.) Az ünnepi ruhák díszéül már a készen kapható, gépi selyemhímzéses csíkot használják.

3 A nőknél ebben az időben nem beszélhetünk még kivetkőzésről. A ruhák újított változatban, de őrzik a hagyományos viseletet, mégpedig az újat a régi formákba beépítve. Az egész ruhatár három csoportra bontható: 1. Az emlékezet szerinti legrégibb formák, a majkó és a totya, amelyeket anyján, ill. anyósán keresztül örökölt Göndöcsné. 2. A nagynénjétől örökölt ún. lekötős ruhák, amelyek már a megváltozott divat szerint készültek. 3. Az új divatnak megfelelően, közvetlenül a volt tulajdonosnak (Göndöcsnének) édesanyja által készített vagy készíttetett ruhák. A viselet e három csoportja jól szemlélteti a viselésrend szokását: a drága kelmékből készült ünnepi ruhák öröklődhettek, viszont az olcsóbb, mindennapi használatra valókat közvetlenül tulajdonosa kapta. így lehetőség nyílott a köny1 Horváth T., A kapuvári népviselet. Arrabona 9. (Győr, 1967.) 235. 2 I. m. 235. 3 I. m. 235. 199