Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Egy alkalommal erről beszélgettek a kocsmában. — No, ki mer odaállni az útkereszteződésbe? Volt ott egy huszár, aki nem rég szerelt le. Jóska bácsival beszélgetett. El akart oda menni. — Nyugodtan menj csak — mondta Jóska bácsi. — Te huszár voltál. Vedd magaddal a kardodat és állj oda a keresztútra. De magad körül a kardoddal csinálj egy kört. Akár mi történik, te abból a körből ne menj ki. — No, én elmegyek, ha addig élek is. Fogadtak is a kocsmában. El is ment. Amikor megérkezett az éjféli mise, jött valami. Csak úgy dörömbölt minden. — Félre, félre! mert elgázolunk. Meg se mozdult a huszár. A kör előtt a lovak megálltak. •— Mit kérsz? Menj el innét! Nem kért semmit. — De mégis, mit kérsz? — Egy zsák aranyat. Megígérték. De ő nem ment még félre. — Ha majd elmúlt éjfél, akkor félre megyek. Előbb nem! Amikor elmúlt, félre állt. Az aranyat hazavitték, és a tornácon ledobták. Amikor ledobták, a szülők azt hitték, hogy összedűlt a ház. Az egy zsák arany ott volt a tornácon. De a huszár nagyon megijedt. Amikor hazajött és bement a házba, összeesett és meghalt. 112. Édesanyám mesélte, hogy egy alkalommal, amikor gyermekágyban volt még, este kisöpörte a szobát és a szemetet ki akarta vinni a szemétdombra. De amikor a tető alól kilépett, hogy kidobja a szemetet, valami az egész szemetet visszadobta, mert az asszonynak, aki gyermegágyban feküdt, nem volt szabad kilépni a tető alól. 113. Édesanyám mesélte, hogy régebben ilyeneket meséltek: Mielőtt a gyermekágynak nem volt vége, addig az asszonynak nem volt szabad kimenni a tető alól. Édesanyám anyjához jött egy koldus. Kért kenyeret. Ö adott néki. Akkor azt mondta: — Ajaj! Néni! Miért mutatkozott maga előttem? Ha én rossz ember lennék ... — nézze, itt van a szíve a tenyeremben. 114. Cerni skolar

33 mondták az öreg Milosnak és a boldogult Horvát apónak. A cerni skolar az, aki foggal születik. Azt mondják, hogy az sokáig nem él, hamar meghal. 115. Nyáron arattak. Elküldték a kútra vízért. Nem jött vissza. Hogy ott volt a kolostorban és hogy behívták a kolostorba, hogy nézze meg. Nézegette azokat a szobákat, erre is arra is. Aztán egyszercsak mondja: — El kell már mennem, mert az aratóim már nagyon szomjasak lesznek. Amikor megjött, már senki sem volt ott a Podfratrovac dűlőben. Most mit csináljon? Hol vannak? Hazament a faluba. Már nem ismert senkit, mert már mind más emberek éltek a faluban. Ügy elment ott neki az idő, hogy az aratók már mind meghalltak. Ez még akkor történt, amikor a kolostor még állt. 33 Cerni-skolar : a magyarban garabonciás. Szó szerinti fordítása: Fekete-diák. 196