Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Mások azt mondták, hogy ott a tisztítótűzben szenvedő lelkek vannak és vezekelnék. Ezeknek kell leesni a nyárfa tetejéről a patakba. 86. Volt egyszer egy asszony, aki férjével állandóan arról beszélt, hogy halá­luk után hová fognak kerülni. A férj megígérte, hogy ha meghal, eljön és meg­mondja neki, hogy hová került, a tisztítóhelyre-e, vagy a menyországba. Már több mint egy hónapja volt, hogy meghalt a férj, és állandóan azon gondolko­zott éjjelenként, hogy már több mint egy hónapja meghalt, és még mindig nem jött el megmondani, hogy hová került. Akkor megjelent egy kéz, és rátenyerelt a ruhára, és azt átégette. Olyan lyuk lett, mint az emberi kéz, ott volt az öt ujj nyoma. Innét tudta, hogy a tisztítóhelyen van és nem a menyországban. 87. Amikor hazafelé mentek a virrasztásból, Djurica és még egy, akkor meg­álltak egy ház előtt és beszélgettek arról az emberről, akinél virrasztani voltak. 29 Egyszercsak hatalmas csörömpölést hallottak. Megijedtek és elfutottak. Másnap elment megnézni a padlásra, hogy mi dűlt össze, de semmi sem látszott. Azt mondta, hogy az a meghalt dörömbölt ott. 88. Mielőtt édesanyám meghallt, állandóan azt álmondta, hogy a boldogult édesapánkkal hosszú útra kellett mennie. Lovakkal kellett kocsikázni Isten tudja milyen messze, és soha se értek oda. Mindig hosszon kellett kocsikázni. 89. Egy néni mesélte, hogy amikor édesapja meg akart hallni, akkor min­dig mondogatta: — Nézd! Megjött anyád a kicsikkel. Az asztalnál adj nekik enni. — Ott senki sincs — mondta. — Dehogy nem! Ott vannak. Adj nekik valamit enni. Később megbánta, hogy nem adott neki semmit, mert legalább megtudta volna, hogy hányan jöttek. 90. Egy alkalommal a legények a korcsmában fogadtak, hogy ki mer ki­menni a temetőbe és elhozni onnét egy keresztet. Az egyik azt mondta, hogy ő elmegy éjfélkor és hoz a temetőből egy keresztet. El is ment. Kihúzta a keresz­tet és elvitte a korcsmába és ott megmutatta a többieknek. Elment a kereszttel vissza, hogy visszategye a helyére. Szokás szerint kötény volt rajta. Amikor le­hajol, a kötény a lyuk fölé ért. Nagyon félt. Amikor a keresztet vissza dugta a helyére, a kötényt is oda szorította. Amikor föl akart kellni, nem tudott. Azt hitte, hogy a halott húzza lefelé. Annyira megijedt, hogy nem tudott onnét el­menni. Amikor sokáig nem jelentkezett, elmentek hogy megnézzék, mi van vele. Akkor látták, hogy a kereszttel együtt a kötényét is ledugta, és ott remegett, mert azt hitte, hogy a halott húzza lefelé. 91. Zsidányban a temető a templom mellett van. Mise és litánia előtt a gye­rekek mindig a temetőbe mennek. Hogy virágot ne lopjanak, mondták nekik, hogy azt nem szabad, mert ha valaki virágot lop, akkor éjjel jön az a halott és megnyomja. így a gyerekek nem mertek virágot lopni a sírokról. 92. A Fratrovac erdőben volt egy kolostor. Ott barátok voltak. Halastavuk volt a réten, ahogyan Olmód felé megyünk, a jobb oldalon van. A pataknak ma is Ribnjak 30 a neve. Szép nagy halak vannak ma is benne, pedig csak kis pa­takocska. Ma is meg lehet látni, hogy ott töltés volt. Amikor itt voltak a törökök, akkor a barátokat lemészárolták és a kútba dobták. 31 A kolostort lerombolták. 29 Virrasztás: ha meghalt valaki, akkor a rokonság, de a faluból mások is, egész éj­jel virrasztottak a halottas háznál. 30 Ribnjak (Halastó) vö. Kovács, i. m. 30. o. 31 Vö. Kovács, i. m. 146. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom