Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Nehézség jött rájuk, úgy, hogy nem tudták tovább menni. Hazavitték a lovakat, be az istálóba, pokróccal leterítették, dörzsölték és megfüstölték. Csak az egyik betegedett meg a legtöbb alkalommal. Azt mondták, hogy valaki ment arra, nagyon megnézte és megtetszett neki, és ez ártott meg a lovaknak. Hogy ez ne történjék meg, fügét kellett mutatni. IV. Mora 76. Édesanyám szokta mondani: hogy az az ablak előtt szokott jönni. Megkocogtatta az ablakot, akkor amikor az asszony gyermekágyban feküdt. Hogy az bejött és megkínozta az asszonyt, és megszopta a melleket. Akkor azt a tejet kinyomkodták a melléből annak a gyereknek. Az az a mora volt. Édesanyám szokta mondani, hogy nem szabad jelentkezni, ha valaki kintről szól. Addig volt ez érvényes, míg az asszony gyermekágyban feküdt és még nem volt meg az egyházkelő. 77. Hogy a mora ne tudjon bejönni a házba, egy csillagot kellett rajzolni az ajtóra és egy sárga villát belebökni. Csak a sárgaréznek volt hatása. 78. Azt mondták, hogyha egy gyereknek nagy volt a melle, hogy a mora szopta meg. V. Halottak. (Mertvi) 79. A plébános úr Fülesen maradt késő estig. Éjjel ment hazafelé Malomházára. Vagy három nappal előbb egy leányt temettek el, akit a föld temetett maga alá. A hely mellett, ahol a szerencsétlenség érte, volt egy kereszt. Ott a kereszt előtt egy leány imádkozott, amikor a plébános úr hazafelé ment. A plébános úr megfogta a vállát és mondta : — Jöjj haza ! Már nagyon késő van ! A leány ránézett. A plébános úr meg ahogyan csak bírt, úgy rohant haza. Másnap misézett a leányért. 80. Máre, az öreg szolgálólány a Tobiovék plébánosánál szolgált. A megboldogult édesanyjáért volt mise. Az egyik testvér nem jött el a misére, mert kenyeret kellett otthon sütnie. Jelentkezett nála az anyja. Ráncigálta, állandóan mellette volt, akárhová is ment az a lány. Ez Malomházán történt. Elmondta a plébános úrnak. A plébános azt mondta: — Kérdezd meg tőle, hogy mit akar. Azt válaszolta: — Minden nap éjjel tizenegy és tizenkettő között el kell jönnöd a temetőbe a sírom felé imádkozni. El is ment. Első alkalmakkor két férfi kísérte. Később már nem volt szüksége a kíséretre, mert már nem félt. Amikor befejezte az imádságot, felkelt — fehér lepedőbe burkolta magát — ment kifelé a temetőből. A peresznyeiek pedig éppen akkor arrafelé vezették a csikókat a temető mellett. Amikor meglátták a temetőből kijövő fehér lepedőbe burkolt asszonyt, elkezdtek rohanni. Beszaladtak a kocsmába. A kaput kinyitották, a csikókat elengedték és rohantak be a kocsmába. Felkeltették a kocsmárost és lámpát gyújtottak. Kinéztek az ablakon. Éppen az ablak alatt ment el. 188