Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

Reggel, amikor felkeli, jött a szolga. Megkérdezi tőle nagyapám: — Te János! Mit adtál azoknak a lovaknak enni? — Mátyás bácsi! Ne szóljon semmit. Ügy is látta, hogy mit ettek. Semmit se szóljon. Nem is szólt senkinek. Néhány nap múlva odajön a szolga nagyapámhoz és megszólítja: — Mátyás bácsi! Én innét elmegyek. — És miért mész el? — Kevés itt a munkánk — válaszolja. — Hogy-hogy? — Mondja meg a plébános úrnak, hogy amikor elmegyek, á lovakat adja el, mert ha itt maradnak, elpusztulnak. De ha eladja a lovakat, nem lesz semmi bajuk. Az én munkásaimnak itt nincs elég munkájuk, ezért el kell mennünk. Hogy hová ment, azt nem tudta nagyapám. A János munkásai boszorkányok voltak. Kevés volt a munkájuk, ezért olyan helyre mentek, ahol több volt a munka. 61. Egyszer a plébánosnál szolgált egy legény, János volt a neve. Egy alkalommal elment Mjenovora táncba. Az egyiket kihívta táncolni, de nem az jött ki, akit ő hívott, hanem egy másik. — Nem téged hívtalak, hanem a Bubic Marit — mondta. És visszaküldte azt a lányt, aki kijött, és a Bubic Marinak kellett odajönni. Az a lány, akit visszaküldött — boszorkány volt — mondta : — Várj ! Majd még megkeserülöd te ezt. Keserű lesz ez még neked. Másnap eljött és nagyon nyomta szegény Jancsit. Harmadnap is eljött. János már teljesen oda volt. Elment a plébános úrhoz, és elmondta panaszát: — Plébános úr! Adjon valamit a monstranciából, mert egy bestia annyira nyom minden éjjel, hogy már teljesen oda vagyok, már nem is tudok dolgozni. — De János! Boszorkányok nincsenek! — Hogy nincs boszorkány? Akkor honnét van a nevük? Ami nincs, annak neve sincs! — No János, elmondom neked: Amikor meghalt Jézus, amikor a zsidók keresztre feszítették, teljesen meztelenül feszítették keresztre. Eljöttek a boszorkányok kis létrával, és elfedték meztelenségét. Akkor ígérte meg nekik, hogy ebben a világban létezni fognak, nem bánthatja őket senki, de a másvilágon Isten arcát nem láthatják majd. Mivel befedtétek meztelenségemet, ezen a földön láthatatlanok lesztek. Akkor a plébános úr adott a Jancsinak a monstranciából. Ettől kezdve már nem jött, mert már nem volt ereje fölötte. 62. Aki látni akarta a boszorkányokat, annak a keresztútra kellett állnia. Ilyen van ott, amikor a Csárda-malom felé megyünk. A keresztútra kell állni, mert ott gyülekeznek a boszorkányok. Ha fél, akkor összekarmolják. Nem szabad félni, és akkor meglátja a boszorkányokat. 63. Mesélték, hogy a boszorkányoknak összejöveteleik, báljaik voltak a keresztutakon. Ott táncoltak. Olyan lakodalom félét tartottak ott. Sütöttek, főztek, enni és innivaló volt bőven. Ami másnapra megmaradt, az lótrágyává változott. Ezt a fülesiek mesélték. 64. A régiek mondták, hogy Luca napján széket kellett kezdeni csinálni. Vince, a kanász csinált is magának. Azt mondta : — Én idén nem voltam éjféli misén, hanem a keresztúton. Mi mindent láttam én ott. 186