Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

5. ábra. Pajták: ide menekültek az ognjeni elől — Én itt fújom egész éjjel, a másik meg nem, hanem csak iszik egész éjjel. Ez nekem nem jó. Hogy lehetséges ez? Megkérdezte a barátját: — Hogyan lehet, hogy neked nem kell fújni a dudát? Azt válaszolta: — Majd én segítek neked is, neked se kell állandóan fújni a dudát. Amikor éjjel őrködsz, éjfélben jön majd egy kotlós a csibékkel. Azt a csibét, amelyik a legfeketébb lesz, fogd meg és tedd a dudába. — Nagyon jó lesz ez — gondoltam magamban. Elmentem őrködni. Amikor megjött az éjfél, megjött a kotlós a csibékkel. Eljött és a lábam között volt állandóan. Megijedtem, hogy a hajam szála is égnek állt. A kotlós a csibékkel csak ott volt a lábam körül. — Nem kell nekem csibe. Egyiket sem fogtam meg. Amikor reggel hazajöttem, a barátom már ott volt és megkérdezte, hogy miért nem fogtam meg a csibét. — Nekem nem kell — mondtam. A barátom meg akart szabadulni a boszorkányoktól, mert meg volt babonázva. Ügy akart megmenekülni, hogy én fogjam meg a csibét, és így elmegy tőle.

24 30. Zsidányban történt. Egy embernek jó tehenei voltak. Egyszer csak nem lett tej. Este volt tej, reggel nem volt tej. Mi ez? Azt gondolta, hogy meg kell nézni, hogy mi történik. Elbújt a jászol alá és várta, hogy mi fog történni. Amikor éjfél lett, megjött a boszorkány, az az asszony. Megismerte, hogy ki volt az. 24 Vö. Manga J., Nógrádi dudások. Bp. 1950. 26. o. 12 Arrabona 177