Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban
gátja, hogy leletanyagában nagy számmal fordulnak elő X. sz.-i edénytöredékek. Ezek a töredékek egy korábbi település, vaskohásztelep maradványai és a néhány salak- és vasércdarabbal együtt másodlagos feltöltésként kerültek a házba, a sokkal korábbi római cserepekhez hasonlóan. A kohászattörténeti ásatások eddigi eredményei 186 azt mutatják, hogy a vasolvasztó műhelyeket falvaktól viszonylag távol, erdős helyeken, patakok mellett telepítették. Miután a környező erdőséget faszénnek feldolgozták, a kohászok tovább vonultak. Az elhagyott műhelyek romjai és a salakdombok hátramaradtak. A II. házzal egykorú telep lakói a helyszínen megjelenvén elegyengették a területet. A földművelést akadályozó, szerszámélet tompító salakkupacokat a műhelyek részben beomlott és feltöltődött gödreibe temették, illetve a maguk által ásott agyagbányagödrökbe dobálták. Az így megtisztított területen aztán felépíthették házaikat és művelhették földjeiket. Összefoglalóan annyit mondhatunk a Bánfalvi úton feltárt objektumokról, hogy azok részben római koriak: a II. sz. utolsó harmadában betelepített germánok emlékét őrzik. Részben honfoglalás, részben Árpád-koriak. Egy X. sz.-i vaskohásztelephez és az azt nem sokkal később felváltó XI. sz.-i faluhoz tartoztak. Ha a későbbiekben Bánfalvi úti leletmentésünk római, ill. Árpád-kori kerámialeleteit a Sopronban feltárt római, illetve Árpád-kori rétegek kerámiájával összevetjük, értékes adatokat nyerhetünk a fallal övezett város és közvetlen környékének kapcsolatára. A városkutatás során megismert rétegtani viszonyok segítségével, az itt kidolgozott relatív kronológiával a város közelében feltárt telepmaradványokat is határozottabban korhoz köthetjük. Később, megoldandó feladat a feltárt vasolvasztó műhely és a Sopron közelében létezett Kovácsi nevű település viszonyának tisztázása. Mint azt Házy J. megállapította 187 , a Bánfalvi-patak alsóbb szakaszán, valahol a Konradsfeld nevű határrészen kell keresni a régi Kovácsi-földet. Az 1972-ben feltárt műhely és a Konradsfeld között került elő 1955-ben a Május 1. téri vasolvasztó kohó, amelynek kora még bizonytalan. Típusa alapján 188 akár a Bánfalvi útival egykorú is lehet. így azt látnánk, hogy a Bánfalvi- (Rák) patak három távol eső szakaszán valamiképpen a vas186 Nováki Gy., i. m. 187 Házi J., Turnhofer Tamás ősei. SSz 1963. 263—264. István bíró IV. László királytól Zuan királyi várföldből egy ekényit kapott adományul (1277), István bíró családi birtoka egy 1283. évi oklevél szerint a Kovácsi nevű föld volt. Ez a föld később I. bíró fiáról, Konrádról a Konradsfeld nevet kapta. E ma is élő határnevet 1426-ban említik először a források (Házi II. 1. 33. Konradshof). Azt látjuk tehát,, hogy az általunk feltárt kohó királyi várföldön állott, s e várföld egy része a Rák patak távolabbi szakaszán (az Ikvával való összefolyása környékén) található Kovácsi-földdel együtt egy család birtokába került, ami talán bizonyos összetartozásukra is utal. 1277-ben történt a földek eladományozása, akkor, amikor Sopront a megyeispán joghatósága alól kivéve a szabad királyi városok jogaival ruházták fel. Az ispáni várhoz tartozó, vassal adózó szolgáltatónépek ipari termelését ettől az időtől kezdve az importált vasáru és a városi kovácsok munkái kezdték felváltani. Kovácsi fekvésére ld. még Nagy I., Sopron város délnyugati környéke a XIII. században. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3. (1865) 3)12, 316. old. és Heckenast G., Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp. 1970. 111. 188 Nováki Gy., i. m. (1968) 42—44. és 27—29. kép. 118
