Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
A Simor—Lippert-féle helyreállítás óta Szent László-kápolnának nevezett gótikus szentély változatlan formájában állt századunk elejéig, amikor Széchényi Miklós püspöksége idején (1901—1911) sor került a székesegyház helyreállítására. A Műemlékek Országos Bizottsága hagyta jóvá Aigner Sándor terveit: ekkor történt meg a helytelen műemléki elgondolások szellemében a neoromán részletek kiépítése, s a Szent László-kápolna újabb restaurációja. A munkálatokat vezető Csányi Károly elbontatta a Rava-féle toldalék egy részét a csigalépcsőtorony kiszabadítása érdekében. A sokáig elhúzódó — elbizonytalanodó — helyreállítás félmunkát végzett: csupán egy töredékét bontotta el a barokk toldásnak, a Lippert által módosított kórusrészt változatlanul hagyta. A helyreállítás költségeinek fedezésére adták el a helyreállítás során azt a XVII. sz.-i flamand falszőnyeget a budai királyi palota részére, amely a Simor-féle helyreállításig a kápolna ajtaja fölött függött. 1938-ban bontották föl a kápolna barokk padozatát, ekkor készült a vörös műkő padlózat. A magyar iparművészet története szempontjából jelentős Wilf ing-féle festett ablakokat 1956-ban cseréltette ki Sztehló Lili üvegfestményeivel Papp Kálmán püspök. Ugyancsak ő állíttatta fel elődje — Apor Vilmos — vörös márvány szarkofágját (Boldogfai Farkas Sándor műve) a kápolna kórusa alatt, s az itt kialakított sírkápolna falait Mattioni Eszter hímeskő falburkolatával díszítette. II. A kápolna régészeti jeltárása A győri székesegyház 1969-ben megkezdett régészeti feltárását 1970-ben a Szentháromság- (Héderváry-) kápolna, valamint a D-i fal melletti terület kutatásával folytattuk. 47 1971-ben a kápolnában visszamaradt részeken — szentély és a hajó DK-i szöglete — folytatódott és fejeződött be a feltárás (3—4. ábra). 12—14. sz. kutatóárok A kápolna D-i falára merőleges helyzetű 12—14. sz. árkok az alapozás megismeréséhez nyújtottak segítséget. A 12. sz. árokban a jelenlegi járószint alatt 20—25 cm-re jelentkezett a diadalív mögötti falpillér alapozása. A 13. sz. árokban mélyebben találtuk meg a kápolna alapfalát. A diadalív mögötti alapozás lényegesen szélesebb a 13. sz. árokban előkerült alapfalnál. Ennek okát abban látjuk, hogy annak a diadalív, s azon keresztül a boltozatnak e pontra nehezedő nyomását kellett felfognia. 48 A 13. sz. árokban feltárt alapfal 45°-os szögben csatlakozik a kápolna falsíkjához (5—6. ábra). Az alapozás téglából épült, s felületét habarcs fedi. E felett mutatkozik a kápolna felmenő falának első kvádersora. A 13. sz. árok É-i, fal felé eső részében két Ny—K-i tájolású, részben bolygatott sírt (32—33. sz.) tártunk fel. A feltárás során talált pártamaradványok, ruhakapocs és koporsószegek alapján a sírok korát a XVII— XVIII. századra határozhatjuk meg. A 14. sz. árkot a középkori kápolna egykori, DNy-i sarka közelében ástuk. Az itt előkerült alapfal ugyancsak szélesebb a 13. 47 Kozák—Uzsoki, A győri székesegyház feltárása. Arrabona 12 (1970) 111—159. 48 A feltárás csak a helyreállításhoz feltétlenül szükséges adatok megszerzését irányozta elő. így a feltárás nem terjedt ki a kápolna egész területére, a környékét is csak az említett kutatóárokkal vizsgáltuk meg. Ennek folytán nem ismerjük az alapozás e részének kapcsolatát a 13. sz. árokban előkerült alapozási részlettel. 110
