Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában

sének egyes dátumai még tisztázhatók is, tartalmi kérdéseik: az általuk hordozott mondanivaló, politikai állásfoglalás részletes feltárása még ugyancsak külön kutatómunkát igényel. Pedig — mint látni fogjuk, egymást főleg kezdetben sűrűn váltó: keletkező és megbukó, de huzamosan fennmaradni csak ritkán képes — lapok mögött nyilván jellegzetes társadalmi-politikai és kulturális formákat komplexen érzékeltető igények is állnak: a lapok élettartama az igényeken túl azok hordozóinak valóságos súlyát és jelentőségét is képes lesz megvilágítani. Különösen az 1870—80-as években, melyeket — mint már több oldalról is láthattuk — a győri társadalom erőteljes átalakulása és ennek kapcsán sajtójának is erőteljes hullámzása, fluktuációja jellemez. Győr sajtóját az abszolutizmus lazulásakor, korszakunk kezdetén, egyetlen lapként a Kovács Pál reformkori győri Hazánk-jának szellemi utódjaként még 1857-ben megindult Győri Közlöny jelentette. A lap a kiegyezés után, láthatólag a jómódú hagyományos középpolgárság bázisán, a Deák-párt vonalát képviselte, így nem meglepő, ha 1872-ben, mikor a gazdasági nehézségek jelentkezésével a politikai ellentétek kezdtek élesebb formában jelentkezni, mint „a klerikalizmus és ultramontanizmus ostorozója" megindult a függetlenségi párti és protestáns színezetű, nyilván az "Újváros magyar evangélikus kispolgárságára támaszkodó Szabad Polgár, 1873-ban pedig az alakulni igyekvő győri szabadkőművesek jó kiállítású, élénken szerkesztett, erős közéleti és városi érdeklődésű Győri Figyelő-je: mindhárom egyelőre hetenként kétszer jelenik meg. Emellett — emlékezhetünk — még 1873-ban megindult, de már csak néhány hónapra Győr utolsó német nyelvű lapja, a Raaber Lloyd is. Az 1873. évi gazdasági válság azonban hosszabb időre nemcsak ennek a lapnak folytatását akasztja meg (melyben azonban nyilván része volt a jómódú kereskedőpolgárság asszimilálódhatnékjának is), de mások alakulását és főleg tartós fennmaradását is. Hiszen a Szabad Polgár és a Győri Figyelő néhány éven belül szintén megszűnik, éppen úgy, ahogy az utánuk alapított kisebb hetilapok közül is 1889 és 1892 között megszűnik a Győri Híradó, az időközben, de már csak átmenetileg újra feltámasztott Hazánk, és 1893-ban véget ér a Győri Független Űjság pályafutása is, noha előzőleg még nevének Győri Ellenőr-re változtatásával is próbálkozott. Szinte megalapításának évében, 1893-ban szűnik meg a függetlenségi párti Krisztinkovich Ede Közlemény címen indított hetilapja. Csak 1886-ban, a válság kezdődő oldódásakor indítja meg a rendkívül tevékeny Szávay Gyula hosszú életű orgánumát, a Győri Hírlapot, melyet (1895-től már napilappá is átalakítva) 1902-ig, Győrből távozásáig ő fog szerkeszteni. 1893 végén indul meg Győr harmadik nagy és szintén időtállónak bizonyuló lapja, a katolikus színezetű, egy ideig Giesswein szerkesztette Dunántúli Hírlap. A városfejlődés kibontakozása azonban a társadalmi fejlődésben is tisztázza a frontokat: ezen felül nyilván a kiélesedő konkurrencia is részes lesz abban, hogy a kormányt támogató idősebb, konzervatív generációk Győri Közlönye 1896-ban egybeolvad az újabb generációk modernebb kormánypárti lapjával: a Győri Hírlappal, mely előzőleg 1895-ben már egyesült az ugyanezen évben heti négyszer megjelenő lapként megindult Győri Naplóval. Az ettől kezdve Győri Hírlap néven szereplő (a Győri Közlönyt azonban alcímében továbbra is feltüntető) napilapnak már rendkívüli kiadása is van, a Krajcáros Üjság. Esti Űjság címen pedig esti lapja is van, s előfizetőit a nagy budapesti lapok mintájára karácsonyi almanachhal örvendezteti meg. Szávay liberális polgár (nem véletlen, hogy mint az első tehetséges gazdasági menedzserek egyike fog szép karriert befutni a lapszerkesztéstől s a győri Kereskedelmi és Iparkamara első titkári állásától debre384