Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában
kezelésbe vétel után, 1892-ben az október 1-én kezdődő szezon nyitására a város közel 20 000 forintért teljesen renováltatja a színházépületet: új zsinórpadlás épül, új díszleteket szereznek be, újrafestik a nézőteret. A társulat további stabilizálására 1893-ban a Sopronnal kötött szövetségbe Pápát és Komáromot is bevonják: itt a nyári hónapokban játszhat a társulat. Egyúttal kimondják, hogy 1896-tól kezdve Győrnek már féléves színházi szezonra van szüksége. 1897-re így felbomlik a Sopronnal kötött szövetség, jóllehet Győr még hajlandó lett volna annak 1901-ig való fenntartására, ha utána Sopron már legalább 4 és fél hónapra magyar társulatot szerződtetett volna; erre azonban a soproni közgyűlés nem hajlandó. 1898-ra így Győr már 4 és fél hónapra szerződik igazgatójával. A színházi igények formálói közé akkorra belép az iskolaváros is: a századfordulón a győri társulat már rendszeres ifjúsági előadásokat is tart. A város viszont 1901-től kiköti, hogy az igazgató a társulat vezető színészeit egész évre köteles szerződtetni. Ugyanakkor Sopron a társulat fenntartói közül mégiscsak érezhető kiesésének ellensúlyozására Győr Komárom, Pápa, Szombathely, majd később Esztergom városával kísérel meg szövetséget alkotni: e városok a győri társulatnak monopóliumot biztosítanak a győri szezon utáni helyi vendégjátékokra, meghatározott menetrend szerint. A szép terv azonban megbukik, mert a városok a Győr által saját maga számára fenntartott főszezonban is igénylik a színházi élményt, és így a monopóliumot megtörve ez időben más társulatokat is játszani engednek. Győr ezért új igazgatójának szabad kezet enged a győri szezon végével, február 15-tel kezdődően az elszerződésre. Győr azonban ekkorra már így is az egyik legjobb vidéki helynek számít a színtársulatok számára. A város polgársága rangos társulatot igényel : a századfordulótól kezdve a győri társulatok fenntartási költsége eléri a havi 12—14 ezer koronát, jóllehet a kis színház maximális egyesti bevétele csak 680 korona. A város azonban nemcsak hogy a színház üzemeltetésére fordít saját költségvetéséből mintegy 6000 koronát, de a társulatot részint az igazgatóknak adott 1000 korona közvetlen segéllyel, részint az időközben mintegy 30 000 forintért eladott Bősze-féle birtok árából további 2000 koronás segéllyel is támogatja. 1902-ben így már felvetődik az új, modern színházépület igénye: a közgyűlés kiküldött bizottsága a Monarchia nagy hírű színházépítő vállalatával, a Fellner és Helmer-céggel tárgyal, mely egy 900—950 személyes színház felépítését 560 ezer koronáért vállalná. E célra a városnak egy ugyancsak színházkedvelő győri polgár, Bálint Mihály hagyatékából 240 ezer 'koronája már biztosítva van, a maradék összegre pedig a két városi takarék 4 %-os kölcsönt ígér. A kölcsönök törlesztésére a város a 400 korona feletti házbérek kb. 4, és az üzletbérek 1 %-os progresszív adóztatását javasolja, amit 1903-ban a Belügyminisztérium is jóváhagy: ezzel vágja a város az első rést az állami tisztviselők városi adómentességén. Az átmeneti dekonjunktúra azonban elhalasztja a terv megvalósítását, pedig már a Vásártérnek a Czuczor utca torkolatával szembeni részén a színház helyét is kijelölik, így azután 1903-ban 16 000 koronáért egyelőre ismét csak renoválják a régi épületet, 50 karzati állóhellyel többet alakítva ki a nézőterén. Az állandó színház építését mindenesetre indokolja a színház iránti, a modern városiasodással egyre erősödő érdeklődés. Ha a farsang báljai és mulatságai (valószínűleg párosulva a színház rossz fűtésének kedvezőtlen hatásával) csökkentik is a színház látogatottságát, s így 1904-től az új év első hat hetében a város szünetelteti az előadásokat, kárpótlásul virágvasárnapig nyújtják ki a szezont. A társulatok (1898-tól egymást követve Dobó Sándor, Bella Kálmán, Mezei Béla, 382
