Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Tompka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz (Kés a sírban)
szíjak elszakításának szokását a temetés folyamán — erre ugyancsak László Gyula hívta fel a figyelmet 8 . A sírmellékletek (ne felejtsük, elsősorban viseleti elemekről van szó) nem mindig rendeltetésszerű helyükön kerülnek elő. Ezt a csehszlovák kutatók már régóta úgy értelmezték, hogy azokat nem viseletként, hanem a másvilágra szóló ajándékként (milodara) tették a halotthoz 9 . A szokatlan helyen előkerülő kések esetében azonban a fenti két magyarázat (kötések elszakítása-megoldása, vagy a másvilágra küldés szokása) mellett más megoldási lehetőséggel is számolnunk kell — az éles vasszerszám rontáselhárító szerepével 10 . I. Borkovsky a kés társadalmi helyzetet jelző szerepének lehetőségét vetette fel 11 , széles körű vitát kiváltva a csehszlovák szakirodalomban 12 . Nálunk Kovrig Ilona az avar kori szolgasírok elkülönítésének kísérleténél gondolt ugyanerre 13 . Egyelőre visszhang nélkül maradt Kovrig Ilona igen érdekes megfigyelése a női és férfisírok késeinek helyzetéről, illetve arról, hogyan változott a kések helyzete az avar kor folyamán. Alattyánban ugyanis (legalábbis a 3. csoportban) a férfiak mellett túlnyomórészt a jobb oldalon találták — a nőknél ugyanebben a csoportban a balon. Szerinte — összevetve más területekkel is — a nőknél a kés bal oldalon hordása az avar kor közepétől jelent meg 14 . A felsorolt példákon kívül az egyes temetők publikálásakor a szerzők a felvetett gondolatokhoz szóltak hozzá: Bóna István a kések típusaiban látott kronológiailag értékelhető különbséget — koraiaknak bizonyultak Urbőpusztán a kis kések, övbeni viselettel, míg a késői sírokban tőrök is előfordultak, az övről csüngtek valamilyen szalagon 15 . Csallány Dezső különös tekintettel az öv egyensúlyára, hangoztatta a kés és öv szoros összefüggését 16 . Kralovánszky Alán a XI. sz.-i kérpusztai temető értékelésekor kronológiai jellemzőnek tartotta a temető első csoportja esetében a késviseletet, ez a férfiak és a gyermekek minden kormus in der ungarischen Volkskultur, Acta Ethn. 1958, 97—135., ua., A magyar néphagyomány és a sámánhit kapcsolatai, Műveltség és hagyomány I— II (1960), 269— 290. Rokon területeken alkalmazva: ua., Zum Problem der ethnischen Homogenität des tofischen (karagassischen) Schamanismus, in: Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker, Bp., 1963, 261—357., ua., A baraba törökök iszlám előtti sámánizmusa és etnogenetikai tanulságai, Népi kultúra — népi társadalom IV (1970), 161—241. Eddigi munkáimban is igyekeztem az itt vázolt módszer szerint közelíteni a szokások kérdéscsoportját. Az ELTE Bölcsészkar régészeti tanszékén készített szakdolgozatom témája az avar lovastemetkezés és belső-ázsiai kapcsolatai volt. Megkíséreltem nyelvi adatok: a terminológia segítségével rétegekre bontani egy viszonylag jól ismert és népvándorlás kori kutatásunkban állandóan idézett népesség, a mongolok temetkezési szokásairól szóló adatokat: Tomka P., Les termes de l'enterrement chez les peuples Mongols, Acta Orient. Hung. XVIII (1965), 159— 181. Egy kis IX. sz.-i temető ürügyén kísérletet tettem arra, hogy a közösség hagyományainak felbomlásához vezető folyamat egy fázisára következtessek: i. m., Arrabona 11 (1969), 82—86. Revízió alá vontam a Kisalföld legnagyobb feltárt avar kori temetőjének elemzését, hogy újabb, árnyaltabb adatokat kaphassunk a temetők szerkezetére, felhasználásuk rendjére: Tomka P., A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai, Arrabona 13 (1971), 55—95. Állandóan szinte áthághatatlan nehézségekbe ütköztem: a temetők, sírok feltártsága, publikáltsága — az ismert nagy lelőhely- és sírszám ellenére is — nagyon gyenge. A megfigyelések nagyon egyenetlenek, ezért szinte összehasonlíthatatlanok. Ez is indokolja, hogy az újonnan észrevett, vagy az eddiginél jelentősebbnek felismert jelenségre hangsúlyozottabban felhívjuk a figyelmet, az újonnan feltárt anyagot felhasználjuk, megelőzve az egyes feltárások befejezését, teljes publikálását. 6 László Gy., i. m., Arch. Ért. 1941, 174^186. 7 László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge, Arch. Hung. XXVII (1943), 58., ua., i. m., Bp., 1944, 468—470. Nagy Tibor hozzászólásában éppen fordí29
