Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
B. Sergő E.: A döri kerámia
edénynek nagyobb tűz kell, mint a mázasnak. Mikor a felső cserepekről letisztult a korom, ráköp, hogy serceg-e. Ha úgy látja, hogy belül kezd jó lenni a tűz, az elejét kell még szorítani, a hátulla tisztul már. Az elejének kell még tűz. Ügy tudják, hogy a fekete edényt 900 fokon kell égetni. Amíg a fazekas tüzelt a kemencében, a felesége homokos agyagot taposott ki. Ezzel fojtják el a kemencét. Egy-egy ilyen alkalomra négy talicska földre is szükség van. Az utoljára berakott fának még lángot kell fognia. Ilyenkor megvárják, amíg ezüstös füstöt ereszt a kemence. Akkor kell elfujtani, amikor a füstje már ezüstös, akkor ezüstös lesz az edény. Ha a fekete füstnél „fujtják" el, akkor csak fekete lesz az edény és ez szerintük nem olyan szép. A lefujtás azzal kezdődik, hogy a kemence szélére körbe sarat hord vasvillával a fazekas. Amikor ezzel készen van, az egész család, — de még a szomszédok is, — hozzákezdenek a kemence betapasztásához. Körbeállják a kemencét és mindenki tolja maga előtt a kemence közepe felé a sárcsomót. A kemence tetején két lyukat hagynak szabadon; az elején és a hátulján. A mintegy 15 cm átmérőjű lyukakon dől ki az ezüstös füst. Most nagyon gyorsan kell a fazekasnak dolgoznia, hogy az eddigi munka kárba ne vesszen. Megtömi a kemence állát fával : amenynyi belefér. Amint a fa a kemencében van, gyorsan a kemence szájába teszik a vastag cserép tévőt. (Hogy a kemence belsejében keletkezett nagy nyomás ki ne vágja a tévőt, egy nagy hasábfával megtámasztják azt.) Ezután a fazekas ezt körbetapasztja sárral. Mikor készen van, a kemence tetején hagyott két lyukat is lesározza. Gondosan vigyáznak arra, hogy sem a tetején, sem az oldalán ne maradjon hasadék, nyílás, ahol a füst megszökhetne. Mindenki egy-egy sárcsomót tart a kezében, és azzal mintegy befoltozza, ahol szivárog a kemence, ahol köhög a kemence. Amikor már befejeződött az elfojtás, olyanná válik a kemence föld feletti része, mint egy óriási pogácsa. Maga a munka, az esemény szinte drámai : a kemence tűzterében alul izzik a fa, fölül füstölődik az edény. Óriási gyakorlat kell ahhoz, hogy az egész bonyolult kémiai, technikai folyamat végbemenj en. A kiszedéssel nagyon kell vigyáznia a fazekasnak. Ha a teljes kihűlést nem várják meg és megbontják a kemencét, könnyen visszavörösödik az edény. Ilyenkor elveszti szép fekete színét és rosszul kiégett vörösedényhez lesz hasonlóvá. Általában egy teljes napig hűlni hagyják az edényeket, de, ha nem sürgős, a biztonság kedvéért bent hagyják, amíg teljesen ki nem hűl. A kiszedés azzal kezdődik, hogy először a tévőt bontják ki. Azután gyorsan ki kell húzni a kemence száján a faszenet, mert ha levegőt kap, könnyen tüzet fog. Ilyenkor fölélénkül a tűz és az edény újból kivörösödik. A faszenet meglocsolják vízzel, és a kemence kirakodása után — melléktermékként — értékesítik azt is. Mikor a kemencének téliesen tiszta az alla, lebontják a kemence tetejét. Völcsey lapáttal feltöri a ráégett sarat és ledobálja. A rossz cserepek leszedése után az edények között helyet mélyít magának. Fia vagy ő belépnek az edényre, miután Völcsey gondosan megnézte, melyik edény bírja el az ember súlyát. Az edényen állva kiadogatja a kemencéből a fekete edényeket. A mester utasításai szerint, meghatározott rendben teszik le a kemence környékére. Igen szép látványt nyúj a kemencéből frissen kiszedett, leporolt ezüst-fekete edényhalom, fajtánként különválogatva. Minden döri fekete edénynek egy bizonyos, fátyolos, ezüstös fénye van. Csak azt a fekete edényt tartja a fazekas és a vevő is jól sikerültnek, amelyen ez megtalálható. Ez a fény idővel, a használat 229
