Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
T. Szőnyi E.: Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban
elő egy hasonló díszű csészetöredék 35 . A villa legfeljebb a II. sz. közepéig volt használatban 36 . 16. Ba típus. Szintén megtalálható a provincia több lelőhelyén, Poetovióban 37 , Aquincumban a Bécsi úti temetőben (amelyet 100 és 160 között használtak) 38 . Ismerünk egy példányt Szóládról, Faustina-éremmel datált sírból 39 , egyet pedig Savariából 40 . 17. Ba típus. A formára vonatkozóan ld. 16. sz., díszítését máshonnan nem ismerjük. 18. Ab típus. Hasonló példány a már említett Szombathely-Hámán Kató utcai temető 61. sírjából került elő* 1 . 19. Cb típus. A győritől csak méreteiben eltérő darab szintén a Hámán Kató utcai temetőből, a 60. sírból származik 42 . 20. A kis töredék formája meghatározhatatlan. Ezt az edénycsoportot az I. sz.— II. sz. első felére szokás datálni. Az I. sz.-i datálást támogatja az, hogy itáliai importnak tartják (erről a későbbiekben még szó lesz), az itáliai kereskedelem virágkorát pedig a II. sz. elejéig, a nyugati importáru (sigillata, egyéb kerámia, üveg, bronz) tömeges beáramlásának idejéig számítják. Az a tény viszont, hogy a Duna menti táborokban elég nagy számban fordulnak elő, a II. sz.-ra utal, amikor a limesvonal (a táborok és a limesút) kiépült, biztonságossá vált és bekapcsolódott a kereskedelmi forgalomba. Edényeink nagy része hamvasztásos temetőkben került elő, amely temetkezési mód nagy általánosságban Marcus Aurelius koráig használt. Ez a körülmény nem mond ellent a fenti kormeghatározásnak, de szűkebb datálást nem is tesz lehetővé. N. Lamboglia 43 Albintimiliumból I. sz.-i rétegből idéz hasonló vékony falú csészetöredékeket, ez azonban nem bizonyíték a pannóniai I. sz.-i használatukra, tekintve, hogy a gyártás megindulása és a pannóniai felhasználás között hoszszabb idő is eltelhetett. Ez az adat legfeljebb terminus post quem-ként jöhet számításba. 35 LFM ltsz. : 66.2.295/a. 36 Rég. Füz. 1965 — ásatási jelentések: Fertőrákos-Golgota. 37 Bonis É., i. m. XX. t. 48. 38 B. Bonis Ê., A Bécsi úti korarómai temető agyagedényei, Ant. Hung. II (1948), 45 sköv. A temetőben ez az edénytípus hamvasztásos és csontvázas sírokban egyaránt előfordul, de ezek a temetkezések egykorúak, az érmek tanúsága szerint 100. és 160. közé tehetők. 39 Kuzsinszky B., A Balaton környékének archaeológiája, 1920, 19. 40 SM ltsz.: 54.199.2. Lelőhely: Rumi út 21. Nyilvánvalóan a Rumi úton 1959-ben feltárt hamvasztásos temetőhöz tartozó sírból származik, melyet az ásató az I. sz. végére — II. sz. elejére datál: P. Buócz T., Korarómai sírok a szombathelyi Rumi úton, AÉ 88 (1961), 219—240. 41 Mócsy A., i. m. i. h. SM ltsz. : 50.550.294. 42 Mócsy A., i. m. i. h. SM ltsz.: 50.550.281. 43 N. Lamboglia, Gli scavi di Albintimilium, Bordighera 1950, 48 sköv. A szerző az edényeken levő növényi ornamentika alapján Nero—Vespasianus korára határozza meg őket. A nagy mű vészetekben jelentkező művészeti irányzat (ún. flaviusi barokk) ilyenfajta mechanikus átvétele a kerámiára túlzásnak látszik. Annál is inkább, mivel az agyagművesség inkább mesterség, legfeljebb iparművészet. Valószínű, hogy a nagyművészetek mindenkor előtte jártak a használati tárgyak díszítésmódja változásának (példaként a görög festészet és vázafestészet állhat). Annyit mindenesetre elfogadhatunk, hogy ezek a tárgyak az i. sz. 15—90. közötti rétegből kerültek elő. 22
