Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

B. Sergő E.: A döri kerámia

Ezután rádolgozza a madár fejét is. Egy kis, babszem forma anyagot tesz a madár testére, az ujjai között kialakítja a madár fejét és a csőrét. Készítése: síp 5 perc, test 4 perc alatt készült el. (41. ábra.) A gyűjtés során valamennyi tárgy korongolását részletesen feljegyeztem, ehelyütt azonban csak néhány edény készítésmódját ismertettem részletesen. Csak azokat, amelyeket a fazekas és a falu véleménye egyaránt dörinek, jellegzetesnek tart. Ezeken kívül még a következő tárgyakat korongolta a gyűjtés idején: hosszi kuglisütő, kacsasütő, lábas, tésztaöntő lábas, paraszttál, kásástál, laposfazék, kiskorsó, bili, tésztaszedő, vájling, persely, csibeitató, födő, köpü, virágcserép, cserép tálcája, hamutálca, parasztbögre, zsírosfazék, sajtosfazék, boros korsó, asztali korsó, (ezek kancsók, csak a helyi szóhasználatban jelzik korsóként), szájas (kanta), dunctosüveg, őzgerinc, váza, lábulábas, tányér, kistányér, pereckulacs. Ezeken kívül a korongon, mint munkaasztalon készítette el gipszformában a két kalácssütőt : a bárányt és a malacot. A jeldolgozás további menete Szárítás száraz, napos időben az udvaron elhelyezett deszkákon történik. Télen és általában rossz időben az edények a műhelyben száradnak. Erre a célra tartógerendákat szerelnek fel, ezek a fenyőfából készült „rézsafák". Ezekre helyezik a szárítódeszkákat. A saját házába Völcsey már nem ilyen rózsafákat épített, hanem vasrácsot, mert az hosszabb életű. Szárításkor a mester először — a korábbi égetéskor szedett — fahamuval behinti a deszkákat, az edény így nem ragad oda, az edény egyenletesen szárad és nem hasad el. A soros szárítódeszka a korongolásnál már bent van a mester előtt, erre szedi le a korongtányérról őket. A deszka egyik vége a korong lábán áll, a másik vége bakra van kitámasztva. Amikor a 3 méter hosszú deszka megtelt edénnyel, a felesége vagy a fia segítségével felteszi a rézsafára száradni. Mikor az edények felső része megszikkadt, sorban megfordítják az edényeket, hogy az aljuk is megszáradjon. Ha nem fordítanak kellő gondot az edények forgatására, könnyen deformálódhatnak. Ha az edényt a korongolásnál hibásan kezelték, a szárításnál ütköznek ki ezek a hiányosságok. Pl. a vastagabbra hagyott edényfal, vagy a filccel fel nem szívott fölös nedvesség azt eredményezhetik, hogy elhasad az edény. De akkor is baj van, „kajla" lesz az edény, vagy „meghúzza" a nap, ha nem kellő gondosan forgatják az udvaron történő nyári szárításkor. Szárítás közben több kisebb munkát is elvégeznek az edényeken. A családtagok által végzett kiegészítő munkák ezek, mint pl. a csibeitatók lyukasztása. A mesterné régi ácskörzővel körben, karikára kivágja az edény felső falát. Az edény pereméig szúrja be a körzőt és tetszés szerinti távolságra teszi egymástól a lyukakat. Lyukasztásig a csibeitatók a szájukon álltak. Mikor kilyukasztották őket, belefújnak, így azután egyenes lesz az alja. Különben a nap gömbölyűre húzná az alját. Száradás közben a virágcserepek alját csöcsözővel lyukasztják ki. Száradás közben a korsókat egyenként kézbeveszik, forgatás közben gyengén megütögetik, hogy a zörgője ne tapadjon le. 218