Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
B. Sergő E.: A döri kerámia
Általában edénynek vasasabb, fülföldnek pedig kövérebb, könnyebben formálható földet vesznek, amibe több homokot kevernek. Tűzálló anyaguk nincs. Tűzálló edény vagy kályhaszemek készítéséhez kereskedőnél vásárolták a samottot. Földvétel A föld bányászása a következőképpen történik : az ásót és a lapátot bekészíti Völcsey a talicskába. A nyaklót a nyakába akasztja, hogy az agyag súlyát egyenletesebben oszthassa meg. A talicskát kitolja a veremhez. Gyűjtésünk első idejében, 1951-ben a verem mérete 160x120 cm volt, mélysége: 106 cm. Általában addig bányásznak egy bányából, amíg annak szája 120 x 200 cm lesz, mélysége pedig 150 cm. Mikor ezt a mélységet elérik, másik vermet kezdenek ásni. Völcsey először lelapátolja a nem megfelelő agyagréteget, azután ásóval kiszedi az alkalmas agyagot. Mikor megfelelőnek véli, ásójával felemel egy kis darabot és ujjai között szétmorzsolgatja. Ha nem találja megfelelőnek, tovább ás. „Tapintással látni, hogy jó-e az agyag." Vigyáznia kell, ha kövecses agyagot visz be, ezek eltávolítása nehézkes; a korongon a fakés alatt elvágja az agyagot. A használható agyagot kiássa a veremből, a talicskát megtölti vele, majd a lapáttal leütögeti. Egy kemence edényhez három talicska anyagot termel ki. Vörösedényhez több alapanyag kell. Ha mázasat is égetnek, kevesebb agyagot kell bányászniok. A föld előkészítése Amíg a fazekas vagy a fia az agyagot bányássza, addig a család otthon maradt tagjai a műhelyt készítik elő a föld feldolgozására. Elsősorban gondosan kitakarítanak. Igen fontos, hogy cirokseprűvel alaposan felsöpörjék a műhely közepét, mert itt történik az agyag feldolgozása. Völcsey a hazahozott agyagot talicskástól „berántja" a műhelybe, majd lapátjával leszedi és a műhely közepére teregeti. Kiszedés közben a szemmel látható gyökérszálakat, kavicsokat kiveszi. Azután lapáttal „aprítja" és szétvágja a nagyobb rögöket. Minél többet aprítja (motorássza) az agyagot, annál finomabb. Ezután kör alakban elteríti a műhely közepén, és egy lyukasfenekű öntözőköcsöggel meglocsolja. Erre a rétegre körbe rak egy újabb sort, aprítás után ezt is meglocsolja, majd a maradékot a tetején szétteríti és ismét meglocsolja. Az üres talicskát kirántja a műhelyből. A fazekasmester ezután kis pihenőt tart. Ilyenkor jut ideje a reggeli elfogyasztására ; és ezalatt az agyag is pihenhet egy keveset. Sulkolás. A műhely közepén összerakott agyagot Völcsey a „sulokkal" kb. 1 m átmérőjű „kupacba veri össze". Ezután a kupac alján levő szélesebb réteget körbe levagdalja, majd a tölgyfa sulokkal újból összeveri. Erre a műveletre azért van szükség, mert az agyag így „tömődik". Verés közben meg-megáll, kezével morzsolgatja, ellenőrzi az agyagot, ha idegen anyagot lát benne, azt kidobja. Munka közben „elvásott" fakéssel letisztítja a sulykot. Mikor elég magas a kupac, mezítláb a tetejére áll, és onnan veri össze egyenletesre az oldalát. Oldalt a kiálló részeket lemetszi, és a lemetszett darabokat a tetejére teszi. Előbb az oldalát, majd a tetejét veri a hengernek. Az oldalán a kiugrásokat lapáttal lenyesi és azt is a tetejére teszi, majd a kezével összeveregeti. Arról veszi észre, hogy fino14 Arrabona 209
