Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Timaffy L.: Természeti adottságok hatása a szigetközi szénamunkákra

között. Gyűjteni is legjobb kora reggel, vagy estefelé, amikor párásabb a levegő, mert ilyenkor nem törik, nem porlódik a széna. Napközben, tűző napon inkább abbahagyják. Jó időben a rendet villával szedik fel. Minden lépésnél felemelnek a rendről egy „vellányi", vagy „lepény" szénát és ráteszik az előttük fekvő renden levőre. Aztán az egészet újra felemelik és előbbre rakják. A rend vastagságától függően 10—15 „lepény" szénából áll össze egy „csomó", vagy más néven „kupac". A szénát mindig csomóba rakják, nem tolják össze, hogy „lepényes" maradjon. így jobban szárad és nem fordul szét. Az összegyűlt csomót villára veszik és odaviszik a petrencék helyére. 25—30 csomóból rakják össze a „petrencét". (90—100 kg.) — Először megalapozzák, úgy hogy körberakják az első csomókat, majd a következőket a közepébe teszik. Erre aztán a többit ismét körbe rakják kb. embermagasságúra, s végül a tetejét csúcsosra formálják. Közben marad el széna, ezt a nagygereblyével húzzák össze. Az összegereblyézést „hárítás"-nak. mondják a Szigetközben és eredménye a „háradék", vagy „szénakusza". A petrence köré gereblyézett háradékot villával szétrázzák, hogy ne egyfelé álljon a szála, aztán rárakják a petrence tetejére, hogy takarja, védje a beázástól. Az így elkészült petrencét ágakkal, gályákkal is letakarják, ha szeles az idő, vagy lekötik szénából sodort kötéllel. Meghajlított, lekötött ágfát is használnak a Szigetközben a szél ellen a petrencék leszorítására. A „lepényesen" jól megrakott petrencékben egy hétig, tíz napig szárad tovább a széna. Közben megülepedik, s ekkor jó boglyákba rakni, vagy hazahordani. A boglyarakás vagy „boglyázás", „baglázás" üzemi és természeti okokra vezethető vissza. Boglyákat csak akkor és azért raknak, ha a széna behordására várni kell a fogatok más elfoglaltsága miatt. Ekkor szükség van arra, hogy a széna nagyobb mennyiségben összehordva a boglyákban biztonságban legyen, esőtől, széltől jobban védetten álljon, amíg aratás, cséplés után hazahordhatják. A boglyákat először megalapozzák: faágakat terítenek szét, hogy a talajnedvesség, vagy talajvíz a szénát ne érje. Erre sasos, savanyú szénát, ún. „csohót" raknak egy rétegben, s csak ezután következik a jó széna. A minőségétől, „vastagságától" függően 8—10—12 petrencét hordanak össze egy boglyába, amely mindig egy kocsi széna, vagyis 8—10 q. Az összehordásnak két módja van: vagy petrencerudakkal két ember viszi (5. ábra) a boglya helyére, vagy kötéllel átkötve lovakkal vontatják a petrencét oda (6. ábra). A petrencerudakat használják inkább, a lóvontatást csak akkor, ha messzebbre kell a petrencéket húzatni, vagy nagyon sürget az idő. A boglyákat is körkörösen rakják, mint a petrencéket, beborítják összegereblyézett háradékkal, és ugyanúgy védik a szél, eső ellen (7. ábra). Ezt a munkát is kora reggel, vagy estefelé végzik, ha nem fúj erősen a szél. A természeti adottságokhoz alkalmazkodás a szénagyűjtés most ismertetett, megszokott munkamenetét sokszor megváltoztatja, s így ez a hagyományos paraszti munka a mi tájunkban igen sokszínűvé válik. Már a gyűjtés első menete megváltozhat, ha „gyanús az idő" és siettetni kell a munkát. Ilyenkor, ha a széna még nem annyira száraz, hogy petrencékbe lehetne rakni, először csak csomókba gyűjtik össze, s így hagyják egy-két napig, aztán rakják petrencékbe. A csomókban hamarabb szárad; az átrakásnál újra „megbolygatják", levegőztetik és ez is a száradást segíti. Sokszor előfordul, hogy nagy esők jönnek, a petrencék beáznak. Ha kiderül, széjjel kell szórni őket, hogy a széna megszáradhasson. (Azután újra összehordják.) Ezt a munkát szétdobásnak vagy teregetésnek. nevezik. Amikor viszont a víz jön gyorsan és a petrencéket nem tudják hazamenteni, 190