Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Timaffy L.: Természeti adottságok hatása a szigetközi szénamunkákra

húzta, azt a nyilast használhatta abban az esztendőben. A húszas évektől kezdve számozták a nyilasokat és kikiáltással árverezték el a legtöbbet ígérőknek. A szénát, illetve a részt sem q-ban, vagy holdanként számolták, hanem az adottságok szerint változóan „egykocsiérő-, kétkocsiérő"-nek mondták. A rétet pedig „embervágó"-nak hívták, amely egy kaszás napi teljesítményét jelentette. Ez is változott a fű nagyságától függően 800—1200 négyszögöl között. A szénamunka megkezdését, a kaszálás időpontját a természeti adottságok és az üzemi lehetőségek együtt szabják meg. A rétet, kaszálót rendszerint kétszer kaszálják egy évben. Az első szénát, a tavaszit „raeró'"-nek mondják a Szigetközben, a másodiknak — nyár végén — sarjú a neve. Ha elég esős a nyár vége, és amellett elég meleg is (tehát nálunk ritkán), egy harmadik kaszálás is lehetővé válik, ez a „maradék", vagy „őszi sarjú". Az első kaszálás ideje május végétől június közepéig tart. Mindig a tavasztól függ, hogy mikor lehet kaszálni. A Szigetközben azt mondják, hogy a korai tavasz: jó széna, korai kaszálás, — a száraz, hideg tavasz: gyenge széna, kései kaszálás. Ha sokat késik, beleér a medárdi esőkbe, akkor leshetik az órákat, amikor vágni, forgatni lehet. Ügy tartják, hogy legjobb Antal napra kaszálni, a rét legszebb virágzásakor, amikor a fű „kaszaérett" lett. Az üzemi lehetőségek is ekkor a legalkalmasabbak: a kapálások után és az aratás előtt erre összpontosulhat minden erő. A második, vagy sarjúkaszálás legalkalmasabb időpontja viszont az aratás, cséplés nagy munkája után augusztus közepe, szeptember eleje. „Legjobb kétasszony közt" — mondják a Szigetközben, vagyis Nagy boldogasszony (aug. 15.) és Kisasszonynapja (szép. 8.) idején. Ebbe viszont az időjárás szól bele. Ha nem száraz a nyár, akkor dúsabban nő a fű és hamarabb lehet sarjút kaszálni. Száraz nyáron pedig „késik a fű" és októberig is kitolódhat a sarjú levágása. Késői kaszálásnál azt nézik, elég magas-e már a sarjú? Ha egy kaszasuhintással annyit le tud vágni az ember, amivel megtörülheti a kaszát, akkor még érdemes ősszel is levágni a sarjút. Ezt mondják a harmadik kaszálásra is október derekán, ha ritkán előfordul. Csak akkor lehetséges, ha olyan jó volt a nyár, hogy augusztus végére legvághatták a sarjút és a fű októberig újra megnőtt „egy gyenge araszra". Sok községben nem kaszálnak ilyenkor sem harmadszor, inkább lelegeltetik. A kaszálás társas munka. (2. ábra.) Ketten, hárman „összesegítenek" és a kialakult ritmus, a közösség serkentő hatása valóban segíti ezt a nagy szívósságot igénylő munkát. A napi időpontokba is beleszólnak a természeti adottságok. Ha esik az eső, elhalasztják a kaszálást, mert „az esőben vágott széna nem szárad jól". De ha elállt, azonnal elkezdik, mert akkor „könnyen adja magát a fű". Ugyanígy legjobb a napi munkát korán, napkelte után kezdeni, amikor még harmatos a rét. Erős napsütésben abbahagyják, mert „megszívósodik a fű" és háromszor annyi erőfeszítésbe kerül a levágása. Végül estefelé újra alkalmas lesz az idő a kaszálásra. Régen — ősi hitvilágunk hatására — még a Hold járásához is alkalmazkodtak. Azt tartották, hogy „újholdkor köll kaszálni, mert akkor jó lesz a sarjú, jól növekszik a fű a növő Holddal együtt". Viszont holdtöltekor nem kezdték a kaszálást, mert a csökkenő Hold csökkentette volna a sarjú növekedését — a régiek hite szerint. A lekaszált füvet általánosan renden szárítják a Szigetközben. A szárítás a szénakészítés legfontosabb szakasza, mert a lekaszált fű ekkor érik szénává. Szép időben a levágott rendet három-négy napig „nem bolygatják", hagyják száradni. Amikor a teteje „szépen mepirult", akkor forgatják meg. A forgatás célja, hogy a kaszától elég tömöttre összevert fű alsó része is napot kapjon, a levegő járni tudja és segítse a száradást. Kétféle módon végzik ezt a munkát 186