Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
megalapozott ismeretek szerint, másrészt esztétikai alapon dönteni kellett. 68 A legbiztosabb alapot ehhez a részletes műemléki kutatás eredménye nyújtja, mindenekelőtt az, hogy mi maradt meg a középkori épületből, mit lehet az eklektikus köntös alól még kihámozni? Ez az eredeti anyag, amely mennyiségével és hitelességével még a jó purista munka átalakítását is megengedi, pontosabban az elrejtett eredeti értékek kiemelését teszi lehetővé. A kápolna most befejezett helyreállítását jellegzetes stílustisztaságra törekvő restaurálások előzték meg. Még a szervezett magyar műemlékvédelem előtti korban, pontosan 1861-ben készült el a kápolna belső terének purista restaurálása és stílszerű berendezése, Lippert József építész tervei szerint. 69 Az emlék külső restaurálására a székesegyház 1912—14 közötti időben megvalósított felújításának utolsó fázisában került sor, amelynek tervét Aigner Sándor készítette, de halála után a végleges megoldás tulajdonképpen Csányi Károlytól, a munka művezetésével megbízott építésztől származik. Az említett két restaurálás rövid leírása és értékelése elengedhetetlen a legújabb helyreállítás ismertetéséhez. E munkák kritikai elemzése ugyanis nemcsak az emlék építészettörténeti vizsgálatához tartozik, hanem ez az új megoldást is erősen befolyásolta. A mostani helyreállításra ugyanis nem annyira a kápolna megromlott állapota miatt volt szükség, sokkal inkább az egész székesegyház teljes külső felújításával jelentkező műemlékvédelmi célkitűzésekkel magyarázható: a középkori épületrészek kiemelésével az eredeti hiteles épületmaradványok bemutatásával, mai műemléki elveink érvényesítésével. A Lippert-féle restaurálás közel egyidőben készült, illetve részben megelőzi a szintén korai lébényi 70 és pannonhalmi 71 restaurálásokat. A megoldás tökéletesen megfelel a korabeli stílszerű purista jellegű átépítéseknek, munkája tehát valóban „korszerűnek" tekinthető. A belső falfelületek letisztítása során Lippert némi fogalmakat nyerhetett a középkori állapotról, amely számára alapul szolgált az egész belső stílszerű átalakításához. A barokk kori karzat helyébe neogót lomlokzatú, kőrácsos mellvédű új karzatot épített, valamint e XVII. sz.-i bővíÁ sben a gótikus boltozatrendszert továbbfolytatta, miután itt elbonthatta a irokk karzat feletti fiókos dongát vagy síkfödémet. A kápolna bejáratául neostikus bejáratot tervezett, a falfelületeket pedig a tipikus kváderosztású „lyuacsozott" vakolattal látta el. A mintakönyvek szerinti padlóburkolaton kívül a legtöbb gondot az új főoltár tervére fordíthatta, amelynek alsó márványtömbjére áttört fabaldachin alá ekkor helyezték el a magyar ötvösművészet egyik •emekét: a Szt. László-hermát. A neogót berendezéssel gazdagított belső térben ippert tipikus purista helyreállítási elveket valósított meg, elhitetve magával .s korával, hogy szabályszerű, valódi gótikát alkotott, ill. varázsolt vissza. Mint 68 A múlt századi restaurálások helyes értékeléséről, részletes feldolgozásukról ez ideig tudományos igényű munka nem készült. Ezen emlékek újbóli helyreállításakor a tervezők elsősorban saját álláspontukra, valamint a tervtanácsok szakértőinek véleményére támaszkodhatnak. ^9 Lippert József (1826—1902) építész, korának egyik legismertebb purista restaurátora. Részt vett a bécsi Szt. István-templom és az olmützi dóm restaurálásában. 1857-től Simor János győri püspök, majd esztergomi érsek foglalkoztatta. Fontosabb művei: esztergomi bazilika és prímási palota, drégelyi Szondy-kápolna, valamint pozsonyi, győri emlékek restaurálása. .'0 A lébényi bencés apátsági templom restaurálását Essenwein nürnbergi építész tervei szerint 1858—65., majd 1872—79. között végezték. 71 A pannonhalmi bencés főapátsági templom renoválása 1868—76. között készült, id. Storno Ferenc tervei szerint. 137
