Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
A keskeny terek lefedésénél alkalmazott boltozati formát megtaláljuk Pelplinben, a káptalanteremben (XIII. század), 1350 körül a kwidzyni (Marienwerder) dóm oldalhajóiban, a St. Marien keresztfolyosóján, Lidzbarkban (Heilsberg) az ermlandi püspök várában (1372 után), a lochstedti várban (1370—80), a XIV. század második negyedében a maulbronni káptalanteremben és a boroszlói Sandkirchében. Kései előfordulásai a Boroszlótól függő Namslau (1405 k.) és az eichstedti dóm kerengője (1410). 66 A német lovagrendi területen, az Ordensstadt területén meghonosodott boltozási forma a XIV. sz. hetvenes-nyolcvanas éveiben tűnik föl Csehországban. Kiformálódása szempontjából fontos a prágai dóm déli kapuzata, ahol Peter Parler a bejárat sajátos szerkezetétől indítva alkalmazta a váltott állású boltozási formát (1368 k.). 67 Hasonló meggondolás alapján épülhetett 1370—80 között a prágai Szűz Mária- és Vysoké Mytóban az esperesi templom kapuzatának boltozata. A kapuzatok kettős nyílásból egy bejárati nyílásra váltó alaprajzú formáját követő boltozási formával találkozunk Sedlcanyban és Kondracban, ahol a szentély utolsó négyzetét fedi hasonló szerkezetű boltozat (1375). 1370— 80 között Pilzenben egyenes záródású sekrestyekápolna épül a Mindenszentektemplom északi oldalához, Sezemicében pedig sokszögszentélyes kápolna. A keskeny kápolnák lefedésére a legalkalmasabbnak a váltott állású boltozat bizonyult. A cseh területen szervesen kifejlődő boltozási rendszer a Parler-műhely budai kapcsolatai révén kerülhettek Magyarországra, esetleg a Prágában járó Héderváry lovagrendi összeköttetései révén ismerkedhetett meg az új építészeti szerkezetekkel, díszítőformákkal jelentkező kőfaragókkal (28. ábra, 146. o.). A kápolna Héderváry János püspök építtető tevékenysége során a XIV. sz. utolsó negyedében lényegében kialakult. A XV. század végi módosítás, amelynek nyomaival kutatásaink során több helyütt találkoztunk, csak részleteiben módosította a kápolnát, szerkezeti felépítését nem érintette. A székesegyház első barokk átépítése során nyugat felé kibővítették a kápolnát, a barokk boltozású toldást Lippert helyreállítása során hangolták a kápolna törzséhez. A Rava-féle toldás redukciója Csányi restaurációja során következett be. Mindezek a módosítások csupán részleteket változtattak a lovagpüspök magas művészi igénnyel megformált alkotásán. V. A kápolna helyreállítása Több évi munka után 1972-ben befejeződött a győri székesegyház teljes külső felújítása, amely a háborús sérülések eltüntetésével, valamint műemléki értékeinek kidomborításával is párosult. Az egész munka szerves része a Héderváry-kápolna külső-belső helyreállítása is. Az aránylag kis tömegű, de művészettörténeti jelentősége és exponált helyzete miatt annál lényegesebb gótikus emlék különleges rangot ad helyreállításának is. A feladat jelentősége mellett azonban mindjárt kitűnik nehézsége: a stílszerűen, purista módon restaurált középkori emlékek újbóli helyreállításának módja, amely a purista restaurálási munkák csonkításával jár. Az effajta emlékeknél gyakran jelentkező, egyértelműen alig megfogalmazható elvi szempontokkal terhes műemlék-helyreállítási problémakörből itt is számos kérdés és kétely merült fel, amelyekben egyrészt 66 Clasen, i. m. 36—37., 48., 67. 67 Clasen, i. m. 58., 68.; — Mencl, V., Ceska arhitektura doby Lucemburské. Praha, 1948. 94—96. 136
