Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája
periódus nyoma látható: a félbenmaradt terv, a kiépítés és a módosítás. Embermagasságig a falazat — kívül-belül — az első terv maradványa. Ezen első koncepció szerint a déli oldalon — feltételezésünk szerint — 5 ülőfülke épült volna, amelyek nagysága a diadalív mellettivel egyezhetett. A kápolna teljes kiépítésekor a hajóban az első periódusból származó ülőfülkékből csak a keletieket hagyták meg változatlan nagyságban; délen eggyel szaporították a fülkék számát, az északi oldalon pedig nagy ablakot nyitottak a székesegyház mellékhajója felé. Ugyancsak a második periódus kiépítése alkalmával a hét ülőfülke közötti osztópillérek fiáZékban végződtek, amelyeknek nyomai a levésett formában jól jelentkeznek (19. ábra). A második periódus részleteként a szentélyben és hajóban is az ablakok alatt övpárkány futott végig. Ennek nyoma a szentélyen körülmenően követhető, a hajóban azonban csak a déli oldalon, mivel az északi hajófalat övpárkány nem tagolta. Elhelyezése és szerepe is tehát a magas ablakokkal 59 függhet össze, mintha azok vízvezető párkányaként készítették volna. (Templomablakok belső felületén alkalmanként erős páralecsapódás keletkezhet, tehát funkcionálisan is indokolt e párkány.) Az ablakok régiójában a nyílások közötti faltest a második periódusban osztatlan lehetett, vagyis: a boltozat konzolokról indulhatott. A felfutó falpillérek nyoma a késő gótikus periódusból származhat — amikor a konzolok egy részét megszüntették, és helyettük az övpárkányt áttörő falpillérrendszert készítették, az ülőpadoktól a boltozatindításig. A hajó nyugat felé eső utolsó konzolpárjának érintetlenségéből, valamint az utolsó szakasz tömör falazatából következik, hogy a karzat a kápolna teljes felépítésével egykorú. Ez a gótikus karzat feltehetően két pilléren állt, és a hajó két hosszfalához konzolokon — illetve falpilléreken csatlakozott. A feltételezett belső pillérek alapozása a régészeti kutatás során ugyan nem került elő, ezeket azonban a későbbi kripták építésekor kibonthatták. A karzatívek felett vékony, valószínűen áttört vagy vakmérműves mellvédkorlát épült, amelynek keresztmetszete a lezárópárkánnyal együtt mindkét hosszfalon előkerült. A karzat felső nívója is adott. Megoldatlan kérdés azonban a karzatfel járat helye: a székesegyház mellékhajója felől befalazott nyílás nem került elő, a falszövet itt egységes kváderfalat mutat. Ugyancsak bizonyos az is, hogy a csigalépcső felől hídszerű át járat nem készült. Egyetlen lehetőség a feljáratra: a kápolna nyugati végfala vastagabb volt, amelyben kis szélességű egykarú lépcső vezetett a felső nívóra. A karzat és a tetőtér közötti feljáratot a legegyszerűbb módon úgy oldották meg, hogy a hátsó boltmezőben egy 60 cm átmérőjű, kör alakú, kőkeretes nyílást készítettek, amelyhez falétrát támasztottak. (E lyukat a boltozat újravakolása során találtuk meg.) A kápolna bejárata végig egy helyen maradt: a hajó déli oldalán, kissé nyugat felé eltolódva. A kapu rendkívül magas arányú volt, és a székesegyház felől gazdag profilozású csúcsívvel zárult. A feltárás során a teljes egykori profilt nem sikerült meghatároznunk, mivel azt már a barokk átalakítás során elvésték, és lapos kosárgörbe formájú^ívvel helyettesítették. Az ajtónak kápolna felőli kávaméretét helyszíni maradványok nem rögzítették, de a külső ív tenge59 A falpillérekben levő ablakok belső kávakiképzése — Kőfalvi Imre megfigyelése szerint — későbbi elhelyezésűek, vagyis késő gótikus időben átalakították. Az ablakmérművek cseréjét egyébként az északi mellékhajó ablakainál is meg lehet figyelni, itt azonfelül — úgy látszik — még az ablakszárakat is megújították. 127
