Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Kozák K.Levárdy F.Sedlmayer J.: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry-) kápolnája

17. ábra. A középkori kápolna első tervének rekonstrukciója ható. Kőfalvi Imre már a kutatás első fázisában a kápolna alsó kősorait egy korábbi periódus maradványának tekintette, pusztán a falazati anyag és falszövet eltérő volta miatt. Véleményét később számos részlet igazolta, de mindenekelőtt a külső és belső architektúra eltolódása, valamint az alaprajz és boltozati rendszer „szabálytalansága" (17. ábra). Az alsó kétméternyi szakasz megtartása ugyanis meghatározta a felmenő fal külső architektonikus rendszerét: a támpilléreket és az ablakok helyét. Belsőben azonban az új terv miatt egyrészt a tervezett diadalív szélesítése, másrészt egy újfajta boltozási rendszer miatt szokatlan építészeti szabálytalanságok jelentkeztek. A hajó déli ablakai közül a kelet felé eső teljesen „ráragad" a későbbiek során szélesített diadalívre, itt tehát világosan megmutatkozik a külső rendszerhez való ragaszkodás és a belső módosításból adódó megoldás kettőssége, építészeti konvenciók megsértése. A történeti építészetben egyetlen ablak elcsúszása, „sarokbaállítása" szabálytalan: vagy korábbi előzménnyel, vagy csak kényszermegoldással magyarázható. (Építész képzetlensége ilyen jelentős objektumnál nem tételezhető fel.) Az ablakoknak külső rendszerből adódó kötött helye miatt a boltozati mezőket a belső tér alaprajzának módosítása után nem lehetett ablakokhoz igazítani. Ez legfeljebb a boltozati fiókok erőteljes különbözésével oldható meg, ami pedig a „váltakozó mezőjű" boltozatformától idegen és látványát teljesen tönkretette volna. Az építész tehát inkább azt vállalta, hogy az ablakok tengelye a boltfiókok köz123