Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
különbözőségéből következtetve — etnikailag is különbözött (bár az indások és a griffesek több rokon vonást mutatnak egymással, feltehetően már együtt jöttek be a Kárpát-medencébe). A győri temető esetében az indás és griffes nemzetségeknek az indások által vezetett fúziója nem jött létre azonnal, közbeékelődött az itt talált, a csatlakozott, a nomád népek történetében gyakori esetként fegyveres szolgálattal tartozó lemezveretes övű nemzetség. Idővel (a 2. tömbben) a harcos népség szerepe jelentékenyem erősödött. Ezek a harcosok már nem tartották a vér szerinti nemzetségek szigorú különállását, már a bevándorló (öntött övdíszes) nép öveit hordták. A hagyományos övveret-tipológiával kapcsolatban László elemzése alapján azt a következtetést vonta le, hogy az csak részben érvényes. Jogos a lemezveretes öveket általában korábbra keltezni, mint az öntötteket, de nem jogos feltételezni, hogy utóbbiak az előzőkből alakultak ki. Igaz, hogy az indás nemzetség övei az avar uralom utolsó szakaszára jellemzőek, de nem a griffes stílust váltották fel vele, hiszen — legalább is Győr esetében — az indások száma, jelentősége már kezdetben nagyobb volt a többinél. A nemzetségi szervezet bomlásának képét megerősítették a rabszolgák számának összehasonlításából levont következtetések. A patriarchális rabszolgaság analógiái a rabszolgák számának csökkenő tendenciáját mutatják (amennyiben nincs lehetőség a felszabadult rabszolgák pótlására háborúk útján). A szolgák számának csökkenése Győr esetében nem járt együtt a temető (azaz annak tükörképe: a közösség) létszámának csökkenésével, ez is tipikus jelenség: a szabadok egyre inkább részt vettek a termelésben, az avarok paraszti népességgé kezdtek válni. A második tömbben már nem a rangját még tartó nemzetségi arisztokrácia (IV. csoport) gyakorolta a tényleges hatalmat, hanem a különböző nemzetségek ötvözetéből létrejött harcos (V.) csoport. László Gyula további következtetése, hogy a győri temetőben eltemetett avarok utolsó generációja láthatta az avar birodalom bukását. A Ny—K tájolású sírokra az addigiaktól eltérő interpretálás is lehetséges a fentiek alapján, ez a szegényes népesség valamikor 750 táján jöhetett, hiszen a második tömbben való egyidejűségre utalhat az ott Ny—K irányítású sírokba avar viselettel eltemetettek példája. Ha ez a hipotézis igaz, akkor valószínű, hogy az avarokhoz csatlakozó, külön temetőbe temetkező földművelő szláv csoport sírjai kerültek itt elő. Lehetséges, hogy e kis szláv falu népe meglátta a magyar honfoglalást. Végül a temetkezési szokások két igen sokat vitatott kérdéséhez, egyrészt a máglyák és a sírokban található kalcinált csontok, hamu kérdéséhez, másrészt az ülvetemetés kérdéséhez szólt hozzá. László Gyula elemzését szempontunkból (a belső időrend vizsgálata) összefoglalva : látszólag megfordította az eddigi sorrendet, a Börzsönyi és Fettich által egyöntetűen legkésőbbinek tartott É-i csoportot már a temető benépesítésének kezdetén jelenlevőnek, sőt uralkodónak ítélte, Fettich Nándorral szemben az É-i blokkot tartotta idősebbnek a D-ivel szemben, az É-i és a D-i tömb 3, illetve 4 sávját egyidősként kezelte, köztük társadalmi és egyben etnikai különbséget látott. Éppen az időrendnek ez a szokatlansága késztette vitára László könyvének megjelenésekor és azóta is a kutatókat. A könyv kiadásának akadémiai vitáján minden felszólaló régész (Kovrig I., Párducz M., Fettich N, Csallány D., Fehér G., és válaszában maga László Gy. is) kitért rá 51 . Mivel a felszólalások nem foglal51 Harmattá J., i. m. MTA II. oszt. Közi. VII (1956), 91—106. 69
