Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
Összefoglalva tehát a tűzhelyekről mondottakat: csak egyetlen egynek ismerjük a helyét pontosan, csak egyetlen egyből ismerünk a korhatározásban segítő leletanyagot (és az is más korra utal). Bár megkíséreltem a többiek helyének meghatározását, ez csak nagyjából sikerülhetett. így is látható, mennyire nem illenek az avar temető rendszerébe. Ügy hiszem, mindez elégséges indok ahhoz, hogy a továbbiakban elemzésemben ne használjam fel a tűzhelyeket. Többször került elő a sírokból római kori tárgy vagy tárgytöredék :!G . Elsősorban a temető közepetáján (314., 355., 539., 540., 570. sírok), de elvétve máshol is volt a sírok földjében edénytöredék, peremes téglatöredék (235. sír a déli temetőszélen, 264., 266. sír a keleti oldalon, 420., 658., 663. sírok az északi sávban, közülük a 658-as elég messze a többi sírtól, a 663. sír földjében nem edénytöredék, hanem római kori bronz szíjvég feküdt). A kis esetszámból, a szórványos előfordulásból valószínűsíthető, hogy nem a temetkezési szokáshoz tartoztak ezek a töredékek, véletlenül keveredtek a sírok földjébe 37 . Közismert, hogy avar kori sírokban gyakran találunk másodlagos felhasználásban korábbi tárgyakat, temetőnkben ilyen a 740. sír őskori bronz nyílhegye, római kori gyűrűs kulcsok a 35., 449., 549. sírokban, balsamarium (töredékes!) a 333. sírban, fibula, mécsbéltartó a 347. sírban stb. Elemzésem során ezeket sem vettem figyelembe' 8 . A római —• elsősorban későrómai — pénzek elterjedése a temetőben szabályosabb képet mutat, többnyire a lemezes övveretű férfiak sírjaiban, vagy azok közelében voltak, ezek a temetkezési rítus részeként kerülhettek sírba, így az elemzés szempontjából több figyelmet érdemelnek 39 . III. A temető korábbi elemzései Az ásató Börzsönyi Arnold volt az első, aki bizonyos következtetéseket vont le a temetőtérképből. Először a temetkezések eltérő sűrűségére figyelt fel. A temető szélén a szegény sírok között kisebb volt a távolság, mint belül a gazdagok között, illetve ott is sűrűbben feküdtek a sírok, ahol a korábbiakra rá- vagy mellétemetkeztek/ lü Megfigyelését az ásatás folyamán a temető D-i szélének meg36 Börzsönyi A. külön megemlékezett róluk: i. m. Arch. Ért. XXIV (1904), 17., mint a déli (A) és északi (B) csoportot megkülönböztető jelenségről, felsorolva a pénzeket, terra sigillata-töredékeket és a belőlük készített orsókat, téglatöredékeket, fibulát. Korábban közvetlenül datálásra igyekezett felhasználni ezeket: i. m. Arch. Ért. XXII (1902), 13. 37 Ezen az alapon a temető belsejében feltételezhetünk valamilyen, Börzsönyi korában már teljesen elpusztult, kiszedett római kori objektumot. Jó példa a kövek eltávolítására a 3. tűzhely (kőkupac?) esete. Elképzelhető a római korban használttal azonos kőanyagnak az összefüggése a településre utaló egyéb töredékekkel. A peremes téglatöredékeket tartalmazó 355. és 539. sír elég közel fekszik egymáshoz és a kövek kikövetkeztetett helyéhez. A temető déli és északi szélén előkerült néhány edénytöredék származhat a temető határán kívüli objektumból is. 38 Nem foglalkoztam külön a római kori edények fenékrészéből, terra sigillatából faragott orsókarikákkal sem. 39 Ezek a 38., 211., 297., 304., 313., 347., 494., 562., 570., 572., 596., 599., 707., 767., 792., 801., 837. sz. sírok. 40 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXII (1902), 12. A rátemetkezéseket többet nem emlegette, kivéve jóval később, a magyar sírok esetét. Lehetséges, hogy az 1901. évi ásatásban szuperpozícióban levő sírok is előkerültek, de ezt a térképen nem tüntette fel. m
