Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
Börzsönyi Arnold — az adott körülmények figyelembevételével igazán érthetően — nem közölhette le minden tárgy rajzát. A leletközlés hiányosságait igyekezett pótolni Fettich Nándor, aki idézett munkájában leírással és a fontosabb leletegyüttesek fényképeinek közlésével egészítette ki az első publikációt. A temetőből előkerült edényekkel Horváth Tibor külön foglalkozott. 15 Mindezek után is maradtak még olyan tárgyak (elsősorban vaskések, vas nyílhegyek, egyéb vastárgyak, de fülbevalók, gyöngyök, íj merevítők stb.), amelyeknek csak a leírása szerepel az irodalomban — vagy még az sem. Időszerű lenne a temető meglevő anyagát — a ma már hiányzó, de Börzsönyi rajzain még szereplő tárgyakkal kiegészítve — újból, modern eszközökkel és formában közölni. íí. Az avar kori sírokon kívüli jelenségek Az ásatás során Börzsönyi agyaggal betöltött sávot, tűzhelyeket, kőkupacot, eltérő tájolású X. sz.-i sírokat, az avar kori temetkezések földjében római kori leleteket talált. Mindezeket a jelenségeket a temetőhöz szorosan kapcsolódókként értékelte, csak a honfoglalás kori —• pénzekkel datált — sírokról állapította meg, hogy „más népfaj" emlékei 16 . Fettich átvette Börzsönyi szövegét, a magyar sírokkal bővebben foglalkozott, szintén különállásukat hangsúlyozta 17 . László Gyula is Börzsönyit idézte 18 , a tűzhelyeket felhasználta elemzésében (méghozzá lényeges szerepet juttatva nekik), a Ny—K tájolású sírokat egységbe fogta az avar kori temetővel, késői keltezésükben is kételkedett. Szőke Béla álláspontja ez utóbbi kérdésben László Gyuláéval rokon, ő is egységként kezelte az avar és a Ny—K tájolású (magyar) sírokat, Lászlóval ellentétben azonban nem azokkal egykorúnak, hanem azok közvetlen folytatásának tartotta őket 19 . Az elemzés szempontjából rendkívül fontos tehát állást foglalnunk e jelenségekkel kapcsolatban. Az első ásatási szakaszban Börzsönyi Arnold a temető feltárt területének középső részén (ez az első 226 sírra vonatkozik), ÉNy—DK-i irányú, 10—14 m széles, 80—100, ill. 110 cm mély beásást figyelt meg a homoktalajban, sárga agyaggal betöltve. Az emberemlékezet óta szántóként használt területen dombként jelentkezett ez a betöltés. Börzsönyi összefüggésbe hozta az innen (de 200 cm mélyről!) előkerült gazdag temetkezésekkel, és az ülő helyzetű temetéssel magyarázta. Magyarázatát nem is vehetjük igazán komolyan, különösen, ha meggondoljuk az ülvetemetésről fentebb mondottakat 20 . Börzsönyi szövege azt sugallja, hogy a sírok nem vágták át az agyagréteget, amely tehát azoknál később keletkezett. A jelenséget más temetőből nem ismerjük, a gazdag sírok .nemcsak itt vannak, és itt nemcsak gazdag temetkezések találhatók, végül mert Börzsönyi későbbi feltárásai során nem említette többet, ezért nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy nem függ össze az avar kori temetővel. Régibb homokvétel be15 Horváth T., Az üllői és a kiskőrösi avar temető, Arch. Hung. XIX (1935), 68—73. 16 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXIII (1903), i. h. 17 Fettich N., i. m. 47—48. 18 László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 53—54. 19 Szőke B., Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez, Arch. Ért. 81 (1954), 120—121., u. ő., i. m. Stud. SÍ. II (1956) 153., u. ő., i. m. S1A V—1 (1957), 247., u. ő., Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit, Stud. SI. VI (1960), 99—100. 20 V. ö. 10. jegyzet. 59
