Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában

Az arrabonai canabae — legalábbis eddigi ismereteink szerinti

91 — kivételes helyzetét a tábor jelentőségének köszönhette. A fontos átkelőhelyet, ill. útcsomópontot biztosító — egyik legkorábban megszállt — erődben Pannónia Superior legerősebb auxiliáris alakulata állomásozott, mely éppen a markomann háborúk során játszott nagy szerepet

92

. Feltehető tehát, hogy ezen az igen veszélyeztetett ponton, fontos katonai feladattal megbízott, erős egység kedvezményben részesülhetett (talán éppúgy, mint a III. sz.-ban a szírek Intercisában) ; a katonák jobb anyagi helyzete pedig megengedhette, hogy a canabaeban tartózkodó családjuk részére kényelmesebb, tágasabb lakóházakat építsenek, de éppígy a katonák zsoldja, fizetőképessége vonzhatta az itáliai és galliai áruval érkező kereskedőket vagy az iparosokat is. (Nem feledkezhetünk meg az I. sz.-i helyőrségben szolgálatot teljesítő szírek magasabb igényéről, kultúrájáról sem.) A telepet a markomann háborúk teljesen elpusztíthatták — tűzvész áldozatául estek a fa-, kő- és vertfalú házak egyaránt. A Severus kor újabb fellendülést eredményezett; átépítések, újabb, nagyobb műhelyek, épületek jelzik az ekkor bekövetkezett változásokat. Severus korban a lakosság nagy százalékát képviselhették a veteránok

93

, szervezetükre vonatkozóan azonban nem állnak rendelkezésünkre adatok. A IV. sz.-ban a nagy épület még használatban lehetett, a korábbi objektumokat átfúró cölöplyukak azonban már szegényesebb építkezés emlékeit képviselik, éppúgy, mint a Ny-i oldalon talált vertfalú épület. Az éremforgalomnak a IV. sz. végén bekövetkező csökkenése és a szegényes, mellékleteket alig tartalmazó temetőnek a korábbi épülethelyiségekben való jelentkezése a canabae elnéptelenedésére utal, mely Pannónia többi településén is megfigyelhető.

94 A IV. sz. második felében felhagyott canabae épületromjai helyenként még századokon keresztül állhattak, néhol még az Árpád-kori települési objektumok (kemencék, vertfalú házak) is figyelembe veszik vagy felhasználják a római alapokat, melyek azután a XIII. sz.-i térkialakítás alkalmával kerülnek föld alá.

95 Az ásatás során megfigyelt 7 települési periódus különösen a korarómai leletanyag kronológiai szétválasztásához nyújt szilárd támpontokat, ezért feldolgozásukat fontos feladatunknak tekintjük. Aquinc. II. 157 — kenyérsütő kemence (Brigetio) ; Póczy K., Acta Arch. Hung. 7 (1956) 78—, fazekaskemencék, Kába M., BpR 17 (1956) 153—; Szilágyi J., Arch. Ért. 95 (1968) 130, l/a., 92 (1965) 235—; kenyérsütő kemencék, Parragi Gy., Arch. Ért. 96 (1969) 255, Nagy T., Arch. Ért. 96 (1964) 255—; fazekaskemencék (Aquincum) — Nagy T., Arch. Ért. 91 (1964) 254—; tímárműhelv (Albertfalva). Ált. Mócsy A., Acta Arch. Hung 2 (1953) 179. 91 Sajnos, a vindobonai, carnuntumi és brigetiói legiostábor melletti canabaekon kívül Pannónia Superior hasonló jellegű településeit Ulcisia Castra kivételével jóformán nem is ismerjük. 92 Gabler D., PWRE — Suppl. XII (1970) 93. 93 II. sz. közepéről CIL III 4379, III. sz.-i CIL III 4369—70. 94 Ld. 65 j. 95 Litterae Capituli Jaur. ddato Festi assumpt. b. Virg. anno 1534 által említett structurae antiquorum gentilium kétségtelenül római maradványokra vonatkoztatható. Idézi Lovas E., GySz 12 (1941) 173. A fotókat Sugár L., a rajzokat Egyed E., Szathmáry Gézáné, G. Szelényi M. és Wolszky M. készítették — munkájukért ezúton mondok köszönetet. 50