Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

— Irkutszkban. Irkutszkban is, Csitában is. Csita egy nagy város. Fogolytábor volt Pistyánka, meg Antipifa. Ezek nagy városok voltak.

3 (Kérdés: Csitához közel?) — Hogyne. Egymás mellett. Ugye, hadifogolytábor volt. Odakerültem, aztán 16-ban elmentünk, mert lehetett elmenni, munkára. Kikerültem az Ural hegységbe, ide. Már Oroszországban hegység. Ottan erdei munkán voltam. Volt egy főerdész, harmincketten voltunk, egy dandár, együtt dolgoztunk. (Kérdés: Azok mind magyarok voltak?) — Magyarok voltak. Hát aztán, ugye az orosz, a parancsnokunk az német volt jobban, meg orosz. Hát ugye ilyen orosz-német. Főerdész volt, igen jó ember volt. Hát aztán mikor 17-ben kitört a forradalom, ott voltunk az erdészetnél. Hát, mikor kitört a forradalom 17. októberban, aztán mi ugye olyan nyugtalanok voltunk, menni akartunk. Hová, nem tudjuk. Hazajövünk-e vagy há megyünk, olyan helyen nem maradunk. A főerdész azt mondja, ne menjünk el sehová sem, mert már messzi nem mehetünk, mert ott van Szamara, Szigrány,'

1 ott van a forradalom, ott már lövik egymást az oroszok, a fehérek, meg a vörösök. Jól van, hát mégis elmentünk. Hát hová mentünk, Szamaráig. Szamara város, nagy város a Volga mentén. Hát aztán ott megyünk a vonaton, egyszer csak megáll a vonat. Tovább nem mehetett, mert ott volt a forradalom. Szigrány az is nagy város, hát aztán úgy megállt a vonat, mi csak tovább ülünk a vonatban. Gyün a kalauz, azt mondja „szebrájtye továris" — oroszul, szálljunk le, elvtársak, mert nem megy tovább a vonat. Hát, mink haza akarnánk menni. Nem lehet. Leszálltunk, megyünk a városban, egyszer csak jön egy, már akkor a magyar komisszárus volt, egy ilyen parancsnok. Az ötágú csillag rajta volt a sapkáján, meg a kezén. Ez ilyen toborzótiszt volt. Azt mondja, há menünk, elvtársak. Mondjuk, haza akartunk menni, de nem tudtunk. Hát most van itten egy fogolytábor, bemegyünk oda. De nem lehetett oda bemenni, tífusz volt. Meg enni sem volt. Nem törődtek velük, ki törődött velük. Hát azt mondja, akkor álljunk be közibük. Mondok, hová? A vörös csapatba. Aztán így beálltunk, valami tizenöten. Ez volt 18 márciusában. (Kérdés: Emlékszik a csapatnak a nevére? Nyilván volt neve, hogy hányadik ezred?) — A 33. divízió, a 7. zászlóalja. (Kérdés: Ez internacionalista volt?) —• Internacionalista. (Kérdés: És főleg magyarok voltak?) — Magyar is, orosz. Aztán mink lettünk száz magyar, meg kétszáz orosz. Aztán egy zászlóaljt jelentett. Aztán ugye mink együtt tartottunk mindig a 33. divízió. Amerre az ment, mink is utánamentünk. (Kérdés: A parancsnokok nevére nem emlékszik?) — Parancsnokok nevére, hát ugye nemigen emlékszem most már. Vorosilov. Nem Vorosilov. Valami, mert magyarok is voltak. Magyar volt, hadnagy volt. 3 Peszcsanka. Csitától K 50 km, Antipifa 250 km. Hatalmas hadifogolytáborok voltak itt jól dolgozó szocialista szervezetekkel. L. : Müller A. : A Bajkálon túli magyar vörösgárdisták szerepe 1916—1918. augusztus végéig. Sarló és Kalapács (1931.) 7. sz. 39—41. o. 8. sz. 47—48. o. 4 Szizrány. 488