Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában
felületet, a boltozat és a -felépítmény többi része ennek eshetett áldozatul. (A legmagasabb rész a felszíntől 143 cm-re volt.) Az alaprajzi analógiák arra utalnak, hogy a 2. szelvényben talált kemence kenyérsütés céljait szolgálhatta, hasonló alaprajzú objektumot közölt Kába M. is Aquincumból 52 , ül. Paulovics I. Brigetióból 53 . Az épület D-i zárófalától kiindulva — mintegy 160 cm szélességben — egy alig 5—10 cm vastag vesszőlenyomatos paticsréteg húzódik (29. ábra). A patics a faltól 1,5 m-re 40 cm széles, téglalap alakú metszetet mutató árokba zuhant, ennek alján elszenesedett fagerendát figyelhettünk meg; ahol a gerenda elpusztult, ott a patics nyomult a helyére (32. ábra). Az elszenesedett gerenda a fallal párhuzamosan húzódott, a paticsréteg és a fal közötti felületet borította a felszíntől mintegy 170 cm mélyen. (Megjegyzendő, hogy a gerenda alapozása pontosan a korábbi, kavicsos kitöltésű árok vonalát követi.) A patics felett nagyobb, elmállott vályogtégláktól származó sárgás, vöröses foltokat találtunk, felületük egyenetlen. Minthogy a réteg az opus spicatum technikával jellemezhető fal lábazata, ül. járószintje felett található mintegy 15—20 cm-rel (33. ábra), a réteg kialakulását ismét csak a III. sz.-ra keltezhetjük. Közelebbi keltezést a kevés számú leletanyag nem tesz lehetővé. Közvetlenül a paticsréteg alól deformált, összeolvadt üvegdarabokat vehettünk ki a 8. szelvény közepe táján. A 8. szelvényben a paticsréteget nagyobb cölöplyuk gödre vágja át. Az épület déli oldalához csatlakozó kis objektum élete csak rövid ideig követhető, sem az I— II. sz.-ban, sem a legkésőbbi periódusban nem állt. (A réteg felett kavicsos feltöltés található.) Az építmény alapját földbe mélyített gerenda képezte, a felmenő falak vályogból, esetleg sövényből készülhettek, melyeket azután gondosan kitapasztottak. (A patics a tető omladékához is tartozhatott.) Rendeltetését illetően a népi építészetből jól ismert tornácra gondolhatunk. A tornácos háztípussal Carnuntumban is találkozhatunk, ott azonban a tiszta kőés faépítkezés a jellemzőbb 54 . Az épületen kívül a 3. szelvényben egy 3 X 2,7 m méretű vályogtégla-építményt találtunk a vertfalú ház (III. periódus) elszenesedett gerendái és omladéka felett — a felszíntől mintegy 180 cm-re (29. ábra). A csaknem szabályos négyzet alakú építményt egy sor vályogtéglából épített falak vették körül (a téglák mérete átl. 35 X 30 cm), ÉK-i sarkát újkori beásással (kútfúrás?) rombolták szét. Hiányzik az ÉNy-i sarok is. Későbbi cölöplyukat ebben is találtunk. Az építmény — jelentkezési szintjétől számítva — 40, ül. 60 cm vastagságú. Metszetében lent szabályos vályogtéglákat és azok töredékeit figyelhettük meg (az alapszint egyenetlensége a föld mozgásával hozható összefüggésbe), feljebb kevés kavicsot találhatunk (34. ábra). A vályogtéglák omladékára szétmállott, vályogszemcsékkel kevert humusz húzódott. Az építmény rendeltetését nem ismerjük, talán az épülethez tartozó raktár lehetett. Szabályos, négyzetes alaprajza némileg emlékeztet a saalburgi tábor canabaejában levő kis építményekre, az utóbbiak mérete azonban nagyobb 55 . A vályogépítmény keltezésére vonatkozóan is csak annyit tudunk, hogy afölé az égésréteg fölé építették, melyet a Cinnamus által készített sigülaták segítségével a markomann háborúk pusztításaival hoztunk kapcsolatba. ÉK-i sarka felett vékony égésréteget figyelhettünk meg, alatta 273 cm 52 Kába M., BpR 17 (1956) 153—. 53 Paulovics I.; Laur. Aquinc. II. Diss Pann II. 11 (Bp., 1941) 157—58. 54 E. Swoboda i. m. 146. 55 K. Schumacher : Siedlungs und Kulturgeschichte der Rheinland von der Urzeit bis in das Mittelalter II. (Mainz, 1923). Handbücher d. RGCM 71. 41
