Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

kandon teljesen külön kellett őket rakni ezeket a más nyelvűeket, cseheket, románokat. Ezek nem szimpatizáltak mivelünk, magyarokkal.

21 (Kérdés: Szóval, aztán fölkerültek az Uraiba. Ott milyen szolgálatot teljesítettek?) — Csak rendfenntartóknál. 19-ben volt. Mikor fölkerültem. Mi volt annak a kis falunak a neve? Olyan volt, mint egy tanya. Még akkor nősült ott egy magyar gyerek. Az utcán magyar cigányokkal húzatták. Orosz lányt vett el. A háború vége volt, teljesen megszűnt a harc. (Kérdés : Azt tetszett említeni, mikor elkezdtük a beszélgetést, hogy az Entzbruder Dezsővel tetszett találkozni.

22 Mikor volt ez és hol?) — Kérem, 18-ban, 18 tele, 19 eleje. Nekünk szabad volt kimenni a városba, hogyha öten-hatan jelentkeztünk, akkor az orosz katona kikísért bennünket. Mikor a Kerenszkij ideiglenes kormány bukófélben volt, akkor meg már szabadon mehettünk, ahova akartunk. És ugye, egy gyűlésen jöttem össze vele. Kreol, barna, helyes, igen jópofájú gyerek volta Dezső. Ez volt a barátja a Dezsőnek, karpaszományos, Lukácsi Géza, gombgyárosnak a fia, pesti.

23 Ennek meg a nagyapja volt szomszédunkban. Vakációra mindig jött meg a Dezső is. Én már a Dezsőt hazulról ismertem, Beledről, Vicáról. (Kérdés: És ez a gyűlés Szamarkandon volt, amikor az Entzbruderrel találkozott?) —• Igen. Mert akkor, amikor már organizálták a vörös hadsereget, ügyesen dolgoztak. Mondtam neki: idefigyelj Dezső, én hazamegyek. Te, azt mondja, agyonlőnek, ha hazamész, kivisznek a frontra. És igaza is volt, kérem szépen, kik hazajöttek, mind a Piavéban vesztek el, mert menetszázadba berakták őket. Neim mentem haza. Mondom, inkább beállok a vörös hadseregbe, de én nem megyek haza. (Kérdés: Entzb

ruder mit csinált ott, Szamarkandon?) —• Szóval, szervezés volt ia legfőbb dolog a vörös hadseregbe. És ő meg is mondta, haza fogok menni rövidesen, osztrák papírokkal. És mint osztrák állampolgár jött haza Magyarországra. Csak úgy jöhetett haza, másként nem is engedték volna. Talán ottan dolgoztak egy hétig vagy kettőig, és sok előadás volt a nyári mozihelyiségben. Volt egy nyári mozi, befogadóképessége talán 1200 ember. Ott találkoztunk vele, ottan 'jöttek össze azoik a magyarok, akik megtagadták, hogy nem jönnek haza mostan egyelőre Magyarországra. Persze, mikor Tanácsköztársaság lett nálunk is, ez a Jakab János, borzasztó nagy vörös ember volt, olyan beszédeket adott, hogy . .. (Kérdés: Ezt maga ismerte még Beledről?) — Hogyne. Asztalosmester volt, dolgoztam is nála. És, kérem szépen, ennek a Jakab Jánosnak, ennek sehol sem szerepel a neve. A krónika erről nem ír. Hogyan írt volna, mikor ottan a nagy síkságon, Kijev előtt agyonlőtték, hősi halált 21 Ugyanígy nyilatkozik Bócz Károly. 22 Entzbruder Dezsőről, az 1919-es események egyik soproni vezéralakjáról van szó. Az ő internacionalista szerepéről eddig nem rendelkeztünk konkrét adatokkal. 23 Azonos lehet azzal a Lukáccsal, aki Papp visszaemlékezése szerint Orenburg környékén toborozta a vörös csapatokat. L.: CGAKA. Fond. 28 361. Op. 3. Ed. hr. 343. 1. 1. HIL. Foto. 1. d. — Lukács visszaemlékezése: CGAKA. Fond. 28 361. Op. 3. Ed. hr. 334. 1. 16. HIL. Foto. 1. d. 473