Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Kelemen Géza visszaemlékezése — 1896. május 5-én születtem Sopron megyében, Beleden. Apám egy nagybirtokosnak a cselédje volt.

2 öt gyermeke volt. Én voltam a legidősebb. Asztalosnak vittek, asztalostanoncnak, mikor a 6. elemiből kimaradtam, mert szegény apám nehezen élt, nem volt kenyér elegünknek. Ügy, hogy odaadtak 4 évre inasnak Beledbe koszttal és ruhával is. Azért egy évvel többet kellettem inaskodni. 1908-ban fölszabadultam és a tanítómesteremet otthagytam, mert mostohán bánt velem. Sok pofont kaptam, amit nem érdemeltem meg. Fölszabadulás után Pestre mentem dolgozni. (Kérdés: Melyik gyárban dolgozott?) — Fürst Leó, egy angol érdekeltségnél dolgoztam. Pesten külső Kerepesi út, Utász utcában. Onnan, megtudta, hogy én szakszervezeti vagyok, és menesztett. (Kérdés: A szakszervezetbe hol tetszett belépni?) — Pesten. Mindjárt. Mert onnan kidobtak a vállalattól. A brigádvezető megtudta, a brigádvezető megsúgta a főnöknek, hogy én szakszervezeti tag lettem. Akkor körülbelül egy hétig nem volt munkám. Akkor egy Bars Károly nevezetűhöz mentem, telefonszekrényeket gyártottunk, ilyen tábori telefonszekrényeket. Az odafogadott azért, hogy mindjárt trógeroskodtam is. Kiskocsival toltuk el a megrendelt helyre azokat a dolgokat. Akkor kapok egy táviratot, később, anyámtól, hogy azonnal menjek haza. Beledben kérem szépen, a legszegényebbek gyermekeit szedték össze, körülbelül 220-at, s azokat kivitték. Én 18 éves voltam, amikor kivittek a frontra. Éheztünk, az köztudomású dolog, hogy Pzemysliben mindent megettünk, már nem volt, az állatok nedves gyaluforgácsot ettek, s a korpát mi ettük meg. (Kérdés: Mikor vonult be?) — 1914. augusztus 9-én. Pozsonyba vonultam be Szapir-laktanyába. (Kérdés: Milyen egységhez?) — Szóval ilyen Arbeitabteilung.

;i Már nem tudom megmagyarázni. Munkaszolgálat. Akkor a sok kitörés, ami a várban volt, mindig sok ember elhalt. Egyegy óra alatt 7—8000 ember, kitöréskor, mert el voltunk árulva, és gépfegyvertűz fogadott bennünket. Akkor besoroztak bennünket katonának, szóval kiképeztek bennünket katonának. Az ásó, kapa már nem kellett akkor. 1915. március 24-én föl lett adva a vár, és mi orosz fogságba mentünk. Először Szamarában voltam, aminek utóbb már Kujbisev lett a neve. Régi orosz város. Onnan kivittek Murmanszkba bennünket. Szamarából Murmanszkba, mert csak németeket vittek, tetszik tudni, kimondott germánokat vitték menthetetlenül ki Murmanszkba. És igen sokat. (Kérdés: Maga nem volt sokáig Murmanszkban?) 1 Kelemen Géza 1896. V. 5-én született Beleden, 1922 óta él Sopronban. Jó elbeszélő, az eseményekhez megjegyzéseket fűz. A beszélgetés vége felé elfárad, és — érzésünk szerint — olvasmányos élményeit kissé összekeveri az átélt eseményekkel. Az oroszországi események ma is izgatják, szívesen forgatja azok irodalmát. Néhány dokumentumot megőrzött, és azokat a Liszt Ferenc Múzeumnak átadta. A felvétel 1969. X. 25-én készült Kelemen lakásán Sopron, Wesselényi u. 13.). L. sz.: LFM HM 16/2. 2 A beledi földbirtokos: Barthodeiszky Antal, 1000 kh. 3 Arbeitsabteilung = munkáskülönítmény, munkaszolgálatos szakasz. 464