Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből
— Krolikerics. Nem volt ám magyar. Magyarul nem is tudott. (Kérdés: Szerb volt vagy horvát?) — Tudja fene, szerb volt vagy horvát, nem tudom, de csak németül beszélt velem. Aztán én otthagytam, engemet fölváltottak, aztán én szakács voltam három hónapig, akkor aztán engemet kicseréltek megint. Én meg akkor megint jelentkeztem Pozsonyba, főhadnagynak a tisztiszolgája voltam. A főhadnagyot elhelyezték Pozsonyba, engemet is elhelyeztek Pozsonyba. Ott voltam nála kb. 9 hónapig Pozsonyban, ez már 1913-ban volt. Akkor meg elmentünk Bécsbe. Bécsben voltam Haynau-laktanyában, ottan, ő ott volt szolgálatban, én meg hát tisztiszolga voltam. De a lakásán csak. Hegel Gasse 20., ott voltam. Augusztus elsején leszereltem 13-ban Bécsben. Akkor aztán idehaza voltam, míg a háború ki nem tört. Be kellett volnulni július 25-én. Bevonultam, haza sem jöttem Szibériából 6 évig. (Kérdés: Hová vonult be?) — Bécsben én a 16-osoknál voltam. (Kérdés: Oda vonult be aztán 14-ben?) — Akkor meg a 76-os ezredbe kellettem bevonulni Keresztúron. 4 Sopronban odaadták a ruhát, amikor az általános mozgósításokkor eljöttünk Keresztúrra. Ott voltunk két napig, vagy meddig, míg rendbe csinálták az iratokat. Akkor aztán vissza Sopronba, tábori mise volt, és éjjel fölraktak bennünket, Lengyelországba. Keresztúrról eljöttünk gyalog. A tábori mise ott volt a Kurucdombon, mi Pucsipernek hívtuk. 5 (Kérdés: Na és akkor kikerült Lengyelországba?) — Igen. (Kérdés: Milyen város mellett volt a front, emlékszik rá?) —- Zsedovnál. Zsedov mindjárt a határ körül volt. Ott vacsoráztunk estefelé. Mikor megkaptuk a vacsorát, akkor indulás volt kifelé a hadszínre. Akkor a tarlón feküdtünk, egyszer csak egy óra éjjel, vagy reggel felé volt az idő, akkor aztán támadni kellett. Menni. Elmentünk egy községen keresztül, nem találtunk senkit, egyszer csak megállítottak. Az alezredes egy köves gödörben feküdt. Egyszer csak, volt háromnegyed kilenc, azt mondja ti-tá. Ugyebár abban az időben a telefon, ahogy ment, mert akik mellette voltak, azok értették, hogy ti-tá. 6 Hát azután egyszer csak elkezdett, előre, én is mentem egy krumpliföldön végig. Egyszer csak elkezdtek lövöldözni, mink akkor voltunk 3 zászlóalj, 3300, de csak 300-an, 370-en maradtunk. (Kérdés: Aznap halt meg a többi? Egy nap? Olyan nagy tűzbe kerültek?) — így volt. A tarlón feküdtek, én meg a szántáson feküdtem. Kb. 100 lépésnyire voltak a házak. Én ahogy lefeküdtem, úgy a gépfegyvert alajjam csinálta, én meg hát ugyebár visszafelé csúsztam, mindig csak vissza, négykézláb, a gépfegyver meg mindig hosszabbra izélte, s mindig a por a számba röpült, de nem talált el. De az is hosszabbított, én meg mindig hátra. Aztán, amikor úgy ötven lépésnyire visszakerültem, az árokba kerültem. Akkor aztán ahogy volt, a fiúk 4 Sopronkeresztúr, ma Deutsckreutz Burgenlandban. 5 Németből átvett horvát szó: Potschy Berg. 6 Távíró. 443