Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

foglyok ellátásáról mindenképpen köllöttek gondoskodni. De azok szegények, azoknak családostul köllött megélni. Szóval olyan nyomor volt ottan, hogy azt nem lehetett sokáig nézni, és akkor mi sztrájkolni kezdtünk. Jobban már, mint ahogy mondtam, nem is a mi bajunk miatt, hanem ezeknek az ottani bányászoknak a kedviért. (Kérdés: És aztán mi lett a sztrájknak a sorsa?) — Azt már nem tudom, mert én akkor elkerültem onnan. Elvittek bennünket le, Kirgiziába, vasútépítéshez. Aztán megint bányában dolgoztam másfél évig, Ekipaszban.

9 S ezt is otthagytuk, akkor már forradalom volt, megint Tomszkba mentem, ahol építkezésen dolgoztam, egész belejöttem az építő-, a kőmívesmunkába. De már akkor minden volt ott, csak nem rend. Az ellenség mindenütt felütötte a fejét, és híre jött, hogy nemsokára ránk is szükség lesz, hogy minket is mozgósítani fognak. Akkor ott, Tomszkban, 1918 augusztusban beléptünk a pártba és a vörös hadseregbe. Odajött egy asszony Németországbul, . . . Zetkin volt ennek az asszonynak a neve, és akkor ott mondták, hogy a forradalomnak szüksége van ránk, és szidták a cseheket, szóval mozgósítottak bennünket a cseh légió ellen. Meg a Kolcsak. (Kérdés: Hol volt ez, Feri bácsi?) —i Moszkvában, nem is egészen Moszkvába, ott a közelben egy kis város, Penza,

10 ott volt. Azt mondja ez a Zetkien nekünk, nekünk, meg a Trockijnak meg a Leninnek, hogy szüksége lesz ránk, hogy minket kellene mozgósítani. Mert akkor nagyon rossz volt a világ, akkor kezdődött a polgári háború, akkor már nem volt messze és mindjárt az első nap bevonultunk négyezer magyarok és kétezer németek a vörös hadseregbe. És akkor kezdődött a polgári háború, akkor jött Szibériábul, az Ural hegységtől a Kolcsak, és a Mühle,

11 az Perzsiától jött és az angolok is leszállítottak ott katonákat Arhangelszkban, és még sok más is. Körül is voltunk fogva. A vörös hadtest. Akkor jöttek a nemzetközi csapatok, már mink és kezdődött a harc. (Kérdés: Erről beszéljen részletesebben, próbáljon az események szerint sorban menni.) — Hát először az Uraiban harcoltunk a Kolcsak ellen. Ez volt ám egy ügyes ember, ez nagyon jól csinálta, mind mozgósította a szlávokat

12 és nagyon erős volt. De aztán ott voltunk mink is. Trockij, az volt a legfőbb parancsnok. Aztán Bugyonnij. Az én szakaszparancsnokom, Szabó Lajos, alföldi gyerek volt. A Kolcsak nagyon szorongatott bennünket, sok kemény csatánk volt. Az Ural után Pavlotarban,

13 ott aztán láttuk, hogy hogyan uralkodik ez a Kolcsak, hogyan 9 Jelenlegi neve: Ekipasztuz Ugol, az Irtiszhez közel, Omszktól délre kb. 450 km. Lehetségesnek tartjuk, hogy Bradács felcserélte a sorrendet. Ti. egy más beszélgetés alkalmával említette, hogy a forradalom hírére bementek Tomszkba, ez viszont csak Kalcsuginából lehetséges. Talán előbb Ekipaszban, s azután dolgozott Kalcsuginában. 10 A gyűlés konkrét körülményeit nem sikerült kideríteni, s azt sem, hogyan került az adatközlő Penzába. Lehetséges, hogy a harcok közben Penzába is eljutott, s Zetkint is látta valahol, s most a két eseményt összekapcsolja, összekeveri. Valójában ő a VH-be Tomszkban léphetett be. A belépés említése (1918. aug.) pontos lehet, 1. pl. a Nyugat-szibériai önálló Hadtestparancsnokság jelentését. GA. Omszkoj Oblasztyi. Fond. 948. op. 1. Ed. hr. 1. 1. 11. HIL. Foto. 48. d. 11 Nem sikerült kideríteni, hogy a turkesztáni ellenforradalmárok közül kire gondol. Talán Machnóval keveri. 12 Arra utal ti., hogy az ellenforradalmi cseh légióval együtt lépett fel. 13 Pavlodar. 439