Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (2)
dor, a budapesti Vas- és Fémmunkások Szövetségének kiküldöttje adott tájékoztatást. Beszédében a jelentés szavai szerint —< többek közt —• az alábbiakat mondotta: „Legközelebb, midőn a kormány megalakul, tüntető felvonulást fognak rendezni az összes budapesti munkások, a parlamenti palota előtt és a munkások küldöttsége memorandumot fog átnyújtani a kormánynak, melyben az általános, titkos választói jognak behozatalát követelik. — Amennyiben ezen óhajuk nem nyer teljesülést, vagy pedig annak teljesítésére határozott ígéretet és biztosítékot nem nyernek, a munkásszervezetek útján az ország összes munkásai sztrájkba lépnek." 37 — A gyűlés nagyszámú hallgatósága ezt a bejelentést nemcsak tudomásul vette, hanem olyan értelmű határozati javaslatot fogadott el, hogy a fővárosi munkásság eme döntéséhez, megállapodásához a maga részéről is teljes mértékben hozzájárul. Az 1905-ös esztendő sztrájksorozatát (mely ezúttal a helyi körülmények véletlen összjátéka folytán az év első felére korlátozódott) március 15-én az ács-, majd a kőművesmunkások bérharca nyitotta meg. A két munkabeszüntetésben 600^an vettek részt, és az egységes állásfoglalás 15 nap elmúltával meghozta a kívánt eredményeket. A Győri Hírlap egy héttel a bérharc kitörése után a következőket írta „Sztrájk és kizárás" c. cikkében: „Sem munkaadó, sem munkás nem jutott ezideig egymáshoz közelebb. A munkások szervezett sorait ezideig a sztrájktörők sem tudták megbontani és igazán csodálatra méltó ez a kitartás, amelyről ezek a szegény emberek ügyük érdekében tanúskodnak." : ' s Hasonló sikeres kezdeményezések történtek április hónapban, melynek folyamán a szabósegédek 4, a kovácssegédek 10 és a Schlichter Lajos által alkalmazott munkások 3 napon át sztrájkoltak. A két utóbbi munkabeszüntetés napjai (április 25— 27.) már a május elsejével kapcsolatos, preventív intézkedések időszakába estek, s így fokozott éberségre intették az újabb demonstrációs megnyilatkozásoktól amúgy is félő rendészeti szerveket. Részben talán ezzel magyarázható az a következetlen kapkodás, amely a városkapitányi hivatal magatartását jellemezte a munka ünnepével összefüggő engedélyezési eljárások során. A helyzet ugyanis az volt, hogy a győri munkásság megbízottainak, Dattier Szilárd és társainak népgyűlés felvonulás iránti kérelmét a főkapitány tudomásul vette. Amikor azonban olyan tartalmú plakátok kinyomtatásáról szerzett értesülést, melyekben a munkásság felhívást intézett a győri kereskedőkhöz, hogy a tüntető menet útvonalába eső üzleteiket tartsák zárva, engedélyét a felhívás „presszió" jellege miatt visszavonta. A polgármesterhez beterjesztett indokolásában is erre hivatkozott, valamint az alábbi óvóintézkedések foganatosítását kérte a város vezetőségétől: „méltóztassék a győri katonai helyőrség parancsnokságát sürgősen megkeresni, hogy 100 főből álló gyalogságot a belvárosi kaszárnyák egyikében május 1-én 12 órától kezdve készenlétbe helyezzen oly utasítással, hogy a főkapitány, vagy helyettese felszólítására azonnal kivonuljanak." 39 A Szociáldemokrata Párt győri szervezete azonban a belügyminiszterhez fordult ebben az ügyben, aki távirati válaszában ugyan teljesen egyetértett azzal, hogy pressziót gyakorolni az ünnepéllyel kapcsolatban senkivel sem szabad, de azt is tudomására hozta a főispánnak, hogy amennyiben megfelelő közbizton37 Uo. Főispáni iratok. 22/1905. biz. 38 GyH 1905. évf. 70. sz. 39 GySmL:l Győr város rendőrkapitányi hivatalának iratai. 4452/1905. ki. 406
