Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában

ezen túl a házi szemét hetenként kétszeri kihordatása további 10 000 'koronába kerül. A város azonban most már nem kicsinyeskedik köztisztaságát illetőleg: 1913-ban 50 000 koronát szavaznak meg 2 útmosógép megvásárlására. Ezeket az intézkedéseket kiegészíti a város nyilvános parkjainak évi 17 666 koronányi fenntartási költsége: ezzel 1908-ban Győr az ország 4. városa, jóllehet parkjainak területét (17,8 ha) tekintve csak 33. és a thj. városok között is csak a 14. helyen áll az országban: ez a kicsiny városi belterületen igen intenzív parkosítási munkálatokra utal. Ugyanígy az élen, a 8. helyen áll Győr a thj. városok között, 37 utcájára évtizedek óta rendszeresen és tervszerűen kiültetett, 1908ban 8379 darabnyi facsemetéjével.

21 19. A városépítés legutolsó, de korántsem lényegtelen feladataként magának a városnak: házainak, műtárgyainak, lakosainak, azok vagyonának fizikai védelmét kell biztosítani minden város ősi ellensége, a tűz ellen. Győr tűzvédelme korszakunk kezdetén viszonylag fejlett volt: az 1870-^ben alakult önkéntes tűzoltóegy létnek 355, évi 2 forintot fizető pártoló- és 119 működő tagja van. (Zenekara 16 tagú.) A felszerelés négy 6—10 akó vizet árasztó új és több kisebb-nagyobb régi fecskendőből áll: a készletet létrák és 140 tűzoltó teljes felszerelése egészíti ki; a kaszárnya mögötti nagy tornaréten magas fabódé szolgál a tűzoltók gyakorlóhelyéül. 1888-ban szabályrendelet mondja ki, hogy az oltáskor a mindenkori parancsnok a felelős műszaki vezető — a rend fenntartása a rendőrség feladata. A tűzoltás során magántulajdonba csak a tűzoltóparancsnok intézkedésére lehet beavatkozni. A rendszer végül is harminc éven át semmit nem tökéletesbült : a tűzveszélyt még a 20. század elején is a városi őrtorony vészharangja jelezte egyperces kongatással, majd utána az érintett városnegyednek megfelelő számú egyes ütésekkel. Az önkéntes tűzoltóegyesület a városházánál őrzött szerekkel kivonuló tagjainak (köztük azonban 10 már az egyesület által fizetett alkalmazott) legfeljebb a nagyobb tűzhöz ugyancsak kivonuló katonák — és a vízhordó taligások segítettek; buzdítására az elsőiként megjelenőnek eseteként 10, a másodiknak 6, a harmadiknak 4 koronát fizet ki jutalmul a város, ha ezután végig ott is marad, és hordja a vizet. Az áruraktár égése 1904-ben és méginkább a Back-malom 1907. szeptember 9-i több halálos áldozatot követelő (a gyújtogatás gyanúját is felébresztő) tűzvésze után (utóbbira vonatkozóan budapesti lapokban a várost támadó cikkek is megjelentek) világos lesz, hogy e patriarchális rendszer az iparosodással együtt növekvő tűzveszély korában már teljesen tarthatatlan: hiszen csak 1908-ban, egy év alatt 50 tűzeset 157 000 korona kárt okozott. A város gyorsan intézkedik: hivatásos és szakképzett tűzoltóságot állít fel; szervezéséhez Budapestről kérnek szakértőt. Ugyanakkor megszervezik a gyári tűzoltóságokat is. Az önkéntes tűzoltóegyesület még megmarad, de szerepe már természetszerűen csökken: 1913-ra a hivatásos tűzoltóság 17, s az önkéntes már csalk 8 osztagból áll, de utóbbiak egyre ritkábban vonulnak ki. A gyári tűzőrségek viszont az 5 legnagyobb gyárban összesen 193 főt tesznek ki, s a városi tűzoltóság 13 fecskendőjét a gyári tűzoltóságok 8 nagy fecskendője egészíti ki. A tűzoltóság fenntartása a városnak 1908-ban 33 000 koronájába kerül. Ennek a feszesen és szak21 A köztisztaságra a 80-as évek közepén Petz i. m. 1. ; az utcai vizeldékre HÉ 1898:10, 1906:12; útmosógépre 1913:11; köztisztasági felszerelés 1908-ban: MVStÉ 118., 119. tábla; parkokra, fásításra a polgármesteri jelentések és MVStÉ 117. tábla. — Házi szemét kihordására HÉ 1911:17. 383