Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Vörös K.: Városépítés Győrben a dualizmus korában
(amely a városépítés ily módon harmadik, döntő tényezőjének bizonyult), — anélkül, hogy e régies vonásait végül is felismerhetetlenné tennék. A kor városépítésének térbeli keretei korszakunkon át nagyjából változatlanok, s ezt az sem módosítja, hogy 1905-ben jogilag is a városhoz csatolják a vele minden szempontból ténylegesen már régóta egybeolvadt Győrszigetet és Révfalut. Az átcsatolás ennek ellenére sem ment simán. A kezdeményezés 1894ben Győrszigetről indul ki ugyan, de a község társadalma maga sem egységes e kérdésben. A szegényedő iparosok az egyesítés mellett vannak, a kereskedők, akik a városi vámoktól a környék falvaival kialakult kapcsolataikat, s a gyárosok (így mindenekelőtt a cukorkagyáros Schmiedl), akik a magasabb városi pótadóktól profitjukat, s a városi igazgatással szemben már nehezebben érvényesíthető fölényüket féltik, ellenzik az egyesítést. Ellenállásuk 1894-ben éppúgy, mint 1896-ban képes lesz meghiúsítani a megegyezést. 1899-ben azonban, a nagy árvíz nyomán ismét feléled a városhoz tartozás igénye. A győriek már meg is állapítják feltételeiket, de a szigetiek ekkor mintegy kötelezvényt kérnek a várostól, hogy kéréseiket teljesíteni fogja. Ekkora bizalmatlanság láttán most viszont a város szakítja meg a tárgyalást. Ráadásul ekkor közbelép a megye, melyet városi és megyei törvényhatóságok állandó, társadalmilag és gazdaságilag nagyon is érthető általános rivalizálásán kívül, a (kivált Győrsziget nagy gyárainak és még a gazdagok Győrbe költözése után is a falusiaknál jobb módú polgárainak vonatkozásában) jelentős pótadójövedelem J kiesése különösen az átcsatolás ellen hangolt. Mikor 1902-ben Győrsziget adózóinak immár kétharmad része írásbeli nyilatkozatban kéri az egyesítést, s ezt a város újból is letárgyalja, a megye kijelenti, hogy területének csökkentéséről még elvileg sem hajlandó tárgyalni. A megrémült révfalusiak erre azonnal visszalépnek a tárgyalásoktól. Most már azonban a város nem hagyja magát: a kormányhoz ír fel és közbiztonsági, közegészségügyi, valamint közigazgatási érdekekre hivatkozva az egyesítés elrendelését kéri. A legnyomósabb érvet — amint látni fogjuk — az ekkor induló nagy vízszabályozások adják: az új Rábca-meder töltéseinek egységesen a város kezelésébe kell kerülniük. A megye elveszti a játszmát: az 1904. évi 38. te. 1905. január 1-étől Révfalu és Győrsziget községeket Győr városhoz csatolja. Győr területe ennek következtében 1905-re 9,5 négyzetkilométerrel, népessége mintegy 8,5 ezerrel növekedett: olyan növekedés ez, mely a városépítés feladatkörét, de lehetőségeit is jelentősen megnövelte, 2 3. A városi terület adta keretek építészeti kitöltése korszakunkon végig lényegében a még az 1820^as években, a „bástyadöntés" után, meglehetősen fantáziátlanul elkészített Hülff-féle szabályozási terv alapján folyt, mely a város bástyáitól délre a Vásártérig (melyet 1850 után egy tervezet ugyancsak felosztani készült), kelet felé pedig a Homokgödörszerig, részben a Belváros utcáinak nyomvonalait folytatva, sakktáblaszerű utcahálózatot hozott létre. Az építési módot illetőleg az 1847. évi építési szabályrendelet egy 1860-as évekből származó változatában még az 80-as években is hatályban volt: ez előírta minden építési terv bemutatását a tanácsnak, mely egy bizottmány útján gondoskodott az új épület utcai frontjának és küszöbmagasságának kitűzéséről. 3 2 Az egyesítésre HÉ 1900:13, 1901:14, 1904:12, 1906:12, és Sáry I., Győrsziget község képviselő-testületének működése 1872—1904. (Tanulmányok a helyi önkormányzatok történetéből. Bp., 1970.) ... 1. 3 A korábbi szabályozási tervekre Szávay Gy., Győr. Monográfia a város jelenkoráról. Győr 1896. 122—123. 1., valamint Borbíró V.,—Valló L, Győr városépítéstörténete. Bp., 1956. 231—236. 1. 23 Arrabona 353
