Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Sinay J.: Az első győri gyár története
Házain kívül Móron és Ábrahámhegyen volt szőlőföldje és pincészete. A teljes képhez tartozik, hogy 1808-ban házasságot kötött Zenkler József céhiparos 9 fiatal özvegyével, Förster Franciskával, aki ekkor már három, egyenként 6, 5 és 4 éves gyermek anyja volt. Az akkori szigorú céhszabályok értelmében az özvegygyei kötött házassága tette lehetővé számára, hogy a céhiparosok sorába egyáltalán bekerülhessen. 1809-4Ő1 1817-ig házasságukból 3 fiú és 2 leány született, azaz Stádel József műhelye a vagyon gyarapításán túl 10 ember számára biztosított gondtalan megélhetést. Halálának okát és pontos dátumát nem tudjuk. Utóbbira nézve két dátum ad támpontot: 1844. október 23-án kelt végrendelete 10 , valamint az az 1844. december 3-i árverési hirdetés 11 , mely szerint az érdeklődők özvegy Stádel Franciskához fordulhatnak felvilágosításért. Ennek alapján Stádel József halálának dátumát 1844. november közepére tehetjük. Végrendeletében az ingatlanokon kívül 6083 Ft 52 kr pengőpénzt hagyott örököseire, ami kb. 2 földszintes ház árának felelt meg. Mi tette lehetővé ezt az anyagi gyarapodást a mindössze egy segéddel dolgozó Stádel József számára? Erre a kérdésre akkor kaphatunk helyes választ, ha kissé közelebbről vizsgáljuk a 19. század eleji céhes viszonyokat. Legjellemzőbb a primitív technika, az olyan kezdetleges munkamegosztás, hogy számos esetben még szerszámait is maga az iparűző készíti, és nem külön szerszámkészítő iparos. Természetesen a primitív kézi technika csődöt mondott a felmerülő igényekkel szemben. Szélesebb körű munkamegosztásra, nagyobb termelékenységű szerszámokra volt szükség. Ezekkel szemben a céhesipar versenyképtelennek bizonyult. Ha külső körülmények a munka fokozódó megosztását hozták létre, akkor a fennálló céhek alosztályokra oszlottak, vagy a régi céhek mellé újak alakultak. A céhrendszer bomlása, gazdagabb és szegényebb mesterekre való tagolódása feltartóztathatatlanul folyt. 12 A fejlettebb munkaeszközök iránti igényt elsősorban az olyan szerszámkovács (zeugschmiedt) mesterek tudták kielégíteni, mint Stádel József, akit a külföldön szerzett szakismeret, valamint szorgalma a 3 győri szerszámkovács közül az élre emelt az 1830-as években. A céhen belüli gyors polarizálódást bizonyítja annak a két egymást követő évnek az adata a győri szerszámkovács céhre kivetett, és a jövedelem arányában megoszló 10 Ft-os királyi adóról, mely az arányok eltolódását a legszembetűnőbben mutatja. 1835/36 1836/37 Stádel Müller Turner Összesen 10 Ft 10 Ft 13 Vagyis az 1830-as évek második felétől Stádel József jövedelme másfélszer snnyi lehetett, mint a másik két győri mesteré együttesen. A Stádel-gyár megteremtésének pénzügyi megalapozását tehát döntően Stádel József 38 évi győri 9 Zenkler neve megtalálható a győri kovácscéh számadáskönyvében. Xantus János Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye. 53.13.4. lsz. 10 GySmLrl Győr város tanácsának iratai. Végrendeletek. 1465/1844. sz. 11 Das Vaterland. 1844. 143. sz. 12 Mér ei Gy., i. m. 78—80. 1. 13 GySmL:l Céhiratok gyűjteménye. Kovácscéh iratai 1835—37. 4 Ft 6 Ft 3 Ft 2 Ft 30 kr 3 Ft 1 Ft 30 kr 316
