Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

dirigáltam Komaromy, vagy Barbély Ádám Uramnak, agya Isten vehesse kegyelmed. Kedves Aszonyom Anyám én tegnap jöttem meg Strasburgbul, Corneman névő Vexlernél voltam, és tudakoztam tőle hogy ha vette e Moser névő Bécsi Banquéros, vagy is Vexler levelét, hogy ha ki fizette e kegyelmednek a Száz forintokat, arra mindgyárt mutatta emiétett Mosernek a levelét, melyben láttam, hogy irja, hogy Novembernek huszonnyolczadik napján megfizette az első Vexli Czedulára kegyelmednek a száz forintokat; adgya Isten igaz légyen. Ez igy levén már a második Vexli Czedula nem kivántatik, hogy ha az elsőre meg fizette a pénzt, de mivel kegyelmed levelét nem vettem, és addig amig nem fogom venni, tehát adig mind nyughatatlan leszek, ne talám más vette fell a pénzt. Mivel már régtül fogva kivánt látni kegyelmed engem édes Aszonyom Anyám, nékem is régen igyekezetem van haza menni; tehát Isten ö Szt. Felsége tetzésébül, és akarattyábul kegyelmednek alázatossan jelentem, hogy el tekéilett szándékom vagyon az haza menetelre, és az othon való maradásra, máshoz az iránt Isten után nem folyamodhatom ; hanem kegyelmedhez mind édes Aszonyom Anyámhoz hogy nékem a Felséges Császártul s az udvartul gratiónálisomat méltóztassék ki szerezni, jószágomnak és successiomnak megadását, életemnek, szolgaimnak, és kevés partékácskámnak való securitássát, már mi módon szerezze ki kegyelmed azt, kegyelmed annak módgyát jobban tudhattya ki találni, a méltóságos Palatinus és Cancellarius Urak ő Nagysághok előtt; kedves húgom Aszonnak elég ösmeretsége lévén az udvarnál, kérem ö kegyelmét né szánnya fárodságát ö kegyelme érettem, igyekezem meg szolgálni kegyelmetek jóakarattyát. tudván hogy kegyelmed édes Aszonyom Anyám kölcségtelen, azért küldöttem kegyelmednek azt a Vexlit száz forintra, mégis a Cencallarián fizethessen belőle; Isten haza vévén kegyelmetekei fogok élni és halni, adgya Ö Szt. Felsége még edszer gazdája lehessek kegyelmednek. Aminémű attestatiót kivánt kegyelmed, hogy küldgyék, hogy a Franczia truppokban mikint, es mennyi, es micsoda szolgálatban vagyok, ime franczia vul el küldöttem az itt való Comandérozó Generálisnak áttestátióját, mellyet Magyarul-is fordétottam. A minemű memorialist fog kegyelmed az Felséges Udvarnak bé adatni, bízvást amint igaz is, feli tetetheti kegyelmed, hogy az elmúlt revolutioban engemet gyermek koromban ragattak el házunktul, s hadakban az Felséges Császár ellen nem akarván szolgálnom, az ugymondott Fejedelemnek udvari szolgája voltam, kiis magával erővel kivévén Lengyel Országban, onnéd ide Franczia Országra hozattattam, és semminemű publica dolgokban, amint ahoz nem is tudok, nem applicáltattam magamot, hanem egyedül csak az Udvari Szolgálatban marattam. midőn pedig az emiétett, és magát ugynevezö fejedelem Franczia Országbul Török Országra ment, akor egy általlyán fogva azon Pogány Országra nem kivántam menni, itt Franczia Országban marattam, és a mint hogy nem volt mit mást válosztanom, midőn a Franczia udvar úgymint az Felséges Császárnak álliátussa, az mastani Spaniol Országi királynak a hadakozást declarálta, akor énis jó uraim protectiójok által az Felséges Franczia király szolgálattyába bé léptem, és mint kapitány az utóbi Spaniol Országi hadakozásban én is Spaniol Országban az spaniol király ellen hadakoztam, s most is még a Felséges franczia király szolgálattyában vagyok, míg Istennek tetzik hogy a gratiónálissom meg jöjjön: es haza ímehetek. Nékem Istennek hála jó fizetéssem van, negyvenöt Imperialis tallér egy holnapra, de csak inkább kívánnék a magam természet szerint való Uramnak a Felséges Császárnak guberniumja alatt lenni, mint itt, és hazámban kegyelmetekei kevéssel, mint sem itt sokkal élnem, melyre mennél hamaráb ke268