Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig
14. Párizs, 1718. június 18. Kisfaludy Boldizsár anyjához: kéri, hogy ne aggódjék miatta, ő most is itt Párizsban van, Rákóczi fizetésén, de senki mellett szolgálatot nem teljesít. Ráttky György ígérte, hogy segíti, hogy új szolgálatot vállaljon. Hazamenetelre nehezen szánná rá magát, hiszen otthon semmije sincs. Megházasodni viszont csak otthon szeretne. Szerelmes édes Aszonyom Anyámnak, alázatos, és engedelmes köteles szolgálatomat ajánlom. És kivánom, hogy az Isten mind ideig és örökön való jókal áldgya meg Kegyelmedet. Követem édes Aszonyom Anyám kegyelmedet alázatossan hogy már négy holnaptul fogva levelemmel nem udvaroltam kegyelmednek, és kérem ne neheztellyen, mert az idő nem engette, nem kivántam aval kegyelmednek alkalmatlankodnom, tartván attul hogy kárt ne tegyek, mivel a minapi Uy hirekben felőlem is volt szó, s oly dolgot mondott a Bécsi Uy hir felőlem a kiben semmit nem tudok és nem igaz. El hiszem az inditotta fel kegyelmedet hogy Ráttki Uramnak irt felőlem, hogy tudosicsa kegyelmedet hogy hol vagyok s már azt gondolta kegyelmed hogy innéd el mentem. Bánom édes Aszonyom Anyám hogy annyira búsittya értem kegyelmed magát, de tudom, hogy az igaz Anyai szeretet viszi arra kegyelmedet, mely értem való szorgalmatosságáért az Isten éltesse sokáig kegyelmedet az én szerencsémre. Én soha meg nem szolgálhatom kegyelmed értem tölt sok nyughatatlanságit. Azért kérem édes Aszonyom Anyám kegyelmedet rend kivül ne busullyon és ne fogyasza életét értem, az Isten gondot visel rólam és megadgya reménlem, hogy még meg láthatom kegyelmedet. Én édes Aszony Anyám, még itt Parisban Istennek hála mast jó egésségben, és edig tűrhető állapotban élek, ez után nem tudom mint lészen, de hiszem jól adgya Isten. Én senki mellett sem vagyok, hanem régi Uram fizetésén, magam szállásomon élek, és ha azt a mit számomra rendelt, rend szerint fel vehetem, takarékossan és böcsületessen élhetek belőle, de az idő most minden Országokban nehéz s a pénz szűk lévén nehezen fizetnek, mindazonáltal az Isten napról napra el tart, de annyi módom nem volt még edig hogy valamit félre tehettem volna, és azzal valamely felé csak mozdulhatnék is, mindazonáltal ha szintén rendelt fizetésem ki nem járna is, az Isten ád módot, hogy más Fejedelemnél vévén szolgálatot, el élhetek, mely iránt Rátky Uram igen jó akarattal van hozzám és égérte recomendatioját. De édes Aszonyom Anyám hazafelé nemtudom hogy gondolkodgyam mikor nincsen mire mennem, nem lehet hogy ismit elöl kezdgyem a dolgot és más ember háta mögött kuczorogjak, szántani nem tudok, ahoz pedig se ökröm, se földem nincsen, se kegyelmed engem nem segéthet, se én kegyelmedet és igy csak egymás nyomorúságát látnánk. Nem tudom édes Aszony anyám ez előtt irt levelem után szóllott-e kegyelmed az én régi nagy jó Uram Török István Uramnak ő kegyelmével, kinek is ajánlom alázatos szolgálatomat vagy az Aszonynak ő kegyelmének, ne terheltessék édes Aszony Anyám, az Urat 5 kegyelmét kérni, méltóztassék ő kegyelme ki adni magát mi formán kivan ő kegyelme engemet segitteni, örömöst tudnám, és ahoz alkalmaztatnám magamat, ha ő kegyelme méltóztatnék engemet segitteni úgymint kegyelmed irta mint magafiát, lehetne hamaráb hazamenetelem iránt magamot resolválnom. Hogy K. Ádám Báttyám azt irta kegyelmednek hogy én csak itt házasodom meg, ab252
