Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Bánkuti I.: Egy kuruc nemesifjú útja a laki udvarháztól a francia emigrációig

hanem azért is, mert életútja a magyar nemesség politikai magatartásának érde­kes példája. A magát honfoglalás kori nemzetségtől származtató, népes Kisfaludy-család, melynek a XVII. században több ága is virágzott, Vas, Sopron és Győr megyé­ben volt birtokos, tagjai különböző, bár nem jelentős megyei tisztségeket visel­tek, s a török időkben a történeti körülmények következtében gyakran katonás­kodtak. A Habsburg-abszolutizmus és a rendi-nemzeti összeütközésekben a csa­lád, miként az osztály, melynek szerves sejtje volt, kettős magatartást tanúsí­tott. Kisfaludy Sándor, a XIX. század elejének kiemelkedő nemesi-nemzeti kon­zervatív költője úgy tudta, bár konzervatív szellemű apja ezt elrettentő példa­ként emlegette, hogy ,,a legújabb időkben is két Kisfaludy volt Rákóczynak Pár­tossá"/ 1 Ö nyilván csak a három ágra szakadt nemzetségnek arról a két tagjáról tudott, akik valóban jelentős szerepet játszottak a kuruc felkelésben: Kisfaludy Györgyről és Lászlóról. Mindketten kezdetben csatlakoztak Rákóczihoz, ezeres­kapitányok, majd brigadérosok lettek. Azután elfogadták a kiegyezést, s tovább élték a birtokos nemesek tipikus életét. 5 Kevéssé ismert azonban a népes nemzetség harmadik, Sopron megyében birtokos ágából származó Kisfaludy Boldizsárnak az élete. Gálos Rezső tanul­mánya" megkísérli ugyan, hogy fényt derítsen alakjára, de meglehetősen töre­dékes képet tud rajzolni róla. Pedig személye nemcsak azért érdekes, mert éve­kig Rákóczi közvetlen közelében élt, s joggal következtethetjük ebből, hogy a fe­jedelem feltétlenül bízott benne, hanem azért is, mert családjának többi tagja szilárdan kitartott a császár hűségén, még a szabadságharc évei alatt is. Apja annak a katonáskodó-gazdálkodó-hivatalnokoskodó nemességnek volt tipikus alakja, amelynek a háború egyszerre volt a romlás és megélhetés forrása. Kisfaludy László győri és körmendi várkapitány pl. 1681-ben török fogságba esett, és felesége, Sibrik Mária csak 8000 ezüstért és 12 előkelő török rabért tudta kiváltani egyévi raboskodás után, Felpéc, Alpéc, Csécsény falukban levő birto­kait elzálogosítva, ami természetesen a család eme ágának teljes anyagi romlá­sát okozta. Kisfaludy Mózes szintén katonáskodásra adta a fejét. Mint a Bat­thyány-család familiárisa, végül is komáromi főkapitány (az ottani magyar lovas­ság élén), majd a török bégből császári huszárezred tulajdonosává lett Csonka bég regimentjében szolgált. Ezzel az ezreddel 1702-ben a birodalomba megy, s a fran­ciák és bajorok ellen harcol. Az akkori gyakorlat szerint jelentős összegeket fek­tetett be ebbe a vállalkozásba, s amikor 1707-ben vicecolonellusként meghalt, 4 Kisfaludy Sándor minden munkái. Kiadta Angyal Dávid. VIII. Bp., 1892. 559. 1. 5 Thaly Kálmán szerint 1704 januárjában Károlyi Sándornak Pápán négy Kis­faludy tette le a hűségesküt: György, László, Zsigmond és Boldizsár. Thaly, A székesi gróf Bercsényi család 1470—1835. III. Bp., 1892. 98. 1. — Itt jegyzem meg, hogy amit Fenyő István, Kisfaludy Sándor. Bp., 1961. c. könyve 6—7. lapján ír a család ekorbeli szerepléséről, hemzseg a vaskos tévedésektől. Pl. : Kisfaludy Ádám (György kuruc tá­bornok apja) aligha foghatta el Győrvárnál Heister Hannibál osztrák generálist, mivel legalább 50 évvel korábban élt. Ádám nevű Kisfaludy nem is szolgált a kuruc had­seregben. (Boldizsár ilyen nevű bátyja mindvégig a császári hadseregben harcolt.) Tóth Gyula, Balogh Ádám kuruc brigadéros. Bp., 1958. 123—51. 1. — A családra vonat­kozó irodalom, melyet külön hivatkozás nélkül használtam fel: Dengi János, A Kisfa­ludy-család. A lugosi rk. m. főgimn. értesítője 1888/89. Lúgos, 1889. — Nagy Imre, A Kisfaludy-család leszármazása. Turul, 1896. 1—9., 54—61. 1., 1. tábla. — Méry Etel, Kisfaludy László. Győri Közlöny, 1866. 54—56. sz. (A hasonnevű kuruc brigadéros apja.) 6 Kisfaludy Boldizsár levelei. Győri Szemle, 1934. 93—101. 1. Négy, általam alább ismét közölt levelet publikál. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom