Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Varga I.: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból
mert az ellenreformáció 5 folyamán nekik éppolyan károkat okozott, mint régebben a katolikusoknak. Az 1608-i 6 , az 1647-i 7 , valamint az 1681-i 8 soproni országgyűlés foglalkozott vallásügyi kérdésekkel, és hozott ezekben a kényes, bonyolult, politikai háttérrel bíró ügyekben döntéseket. Ezeket a törvényeket azonban a katolikusok is, protestánsok is mindig sérelmesnek érezték. A létükért küzdöttek, és ezekben a küzdelmekben a hatalom nyomult előtérbe és nyert uralmat az emberi jogok, a higgadt gondolkodás és a törvény fölött. I. Lipót császár abszolutisztikus kormányzási rendszerét vallási téren úgy érvényesítette, hogy magyar királyi főkegyúri jogára 9 hivatkozva, az országgyűlések vallási határozatait teljesen önkényesen, mindig a politikai helyzetnek megfelelően értelmezte. Ez a törekvés hozta létre a királyi explanatiók és resolutiók rendszerét. 10 Az 1681-i soproni országgyűlés 25. cikkelyét a vallás szabad gyakorlásáról az 1691. április 2-án kiadott Explanatio Leopoldina „fejlesztette" tovább. Ennek alapeszméje: a nyilvános és magános vallásgyakorlat közti különbség. Magyarországon a katolikus az államvallás, tehát csak ezt illeti meg mindenhol a nyilvános vallásgyakorlat. A protestánsokat csak ott, ahol ezt számukra a törvény biztosítja, vagyis az úgynevezett artikuláris helyeken. Ilyen volt például Sopron megyében Vadosfa és Nemeskér. Győr és Komárom megyében ilyen artikuláris helyet nem jelöltek ki, mert a politikai helyzet azt javallta, hogy itt a tényleges helyzetet egyelőre változatlanul meghagyják. Artikuláris helyen a protestánsok templomot építhettek, lelkészt tarthattak, és csak neki tartoztak fizetni. Protestáns lelkész nem artikuláris helyen papi szolgálatot nem végezhetett. E falvak lakói azonban őt felkereshették az artikuláris helyen, szolgálatát igénybe vehették, ha a lakóhelyük szerint illetékes katolikus papnak az előírt stólát előbb megfizették. 1013 Nem artikuláris helyeken lakó protestánsok a katolikus papnak csak a stólát voltak kötelesek fizetni, de az 1701. évi resolutio szerint már az összes plébániai terhek viselésében részt kellett venniük, a katolikusokkal teljesen megegyező mértékben. Ezek után jobban érthető, hogy az egyházlátogatást végző főesperes miért fordít olyan nagy gondot a plébániai javadalom leírására, miért végzi olyan aprólékos gonddal a leltározást. Az általa jegyzőkönyvbe vett adatok jövőbeni intézkedések alapját voltak hivatva megteremteni. Tudták ezt a protestánsok is, ezért fogadták sok helyen ellenszenvvel a főesperest, és érezték sérelmesnek az ő mindenre kiterjedő érdeklődését. 5 Az a történelmi folyamat, amellyel a katolikus egyház a protestantizmussal felvette a küzdelmet, hogy a hitszakadással elvesztett erkölcsi súlyát és elpártolt híveit visszaszerezze. E küzdelem legnagyobb egyénisége Pázmány Péter volt. 6 Zsilinszky M., A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai I. kötet, 318. old. 7 Uo. II. kötet, 471. old. 8 Uo. III. kötet, 435. old. Hóman: V. könyv, 3. fejezet. 9 Verbőczi István „Hármaskönyv" c. munkájában, amelyet az 1514. évi országgyűlés jóváhagyott, dolgozta ki a rá jellemző ravaszsággal az ide vonatkozó „bizonyítékokat". 10 Törvényerejű végrehajtási utasítások. 10b I. Lipót ezzel a kisebbségben levő erdélyi katolikusok visszaszorításának mintájára rendezte a protestánsok ügyét. Az ügy hátterét, mozgató rugóit bővebben tárgyalja: Bán János, Sopron újkori egyháztörténete c. művében, 232., 247. oldalon. 178