Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Timaffy L.: Aratóbanda Dunaszentpálon

Munkahelyük állandó volt. Évről évre mindig ugyanoda szerződtek: a Wenckheim grófi uradalom Zsejke-pusztai, István-majori és János-majori üzemegységéhez, mert ez esett legközelebb a faluhoz. Rajtuk kívül még az ásványrárói aratóbanda dolgozott itt. Máshova nem jártak el. Az aratóbandáknak kialakult a maguk munkaterülete mindenütt a Kisalföldön, mindig egy helyben dolgoztak, és nem zavarták egymás lehetőségeit. így a Szigetközben Zsej kepuszta, István- és János-major a dunaszentpáliak és ásványrárónak munkaterülete volt, a Héderváry grófok Gyula-majori üzemegységébe már a dunaszegi és ladaméri aratóbanda járt el dolgozni, Tőlős-, Gyürüs-, Patkány os-pusztákra a vámosszabadiak, nagybajcsiak, Károly-major és Bokros-puszta üzemegységébe a héderváriak, lipótiak, s végül Mária-majorba és Novák-pusztára a kimlei aratóbanda szerződött. (L. a térképet.) Hasonló volt a helyzet a Kisalföld más tájaiban, a Rábaközben, Hanság-vidéken és a Sopron megyei Eszterházy-uradalom üzemegységeiben is: a közeli falvakban alakult aratóbandák szerződtek mezőgazdasági munkára. A szervezet alapokmánya: a mezőgazdasági munkaszerződés, vagy aratószerződés volt. Február-március hónapban kötötték meg. A dunaszentpáliak mindig „húshagyókor". Az uradalom részéről az üzemegységvezető intéző vagy majorosgazda magához kérette az aratógazdát, előzetesen megbeszélte vele az adódó munkalehetőségeket, és azt, hogy mennyi munkásra van a gazdaságnak szüksége. Az aratóbanda 24 főből álló létszámát nem változtatták meg, s ha több munkáskézre volt szükség, családtagok bedolgozását tették lehetővé. Aratásra csak úgy szerződhetett a banda, ha a tavaszi első kapálástól kezdve az őszi betakarításig vállalta a gazdaság munkáinak elvégzését. Ezt kellett a szerződésben rögzíteni. Az előzetes megbeszélés után húshagyó kedden eljött az intéző, összehívták a banda tagjait a községházára, és itt kötötték meg a szerződést. Két példányban írták le, minden egyes tag aláírta, s egy példányt elvitt az intéző, a másik az aratógazdánál maradt. A szerződés a munkalehetőségeket, kötelességeket és a fizetési feltételeket tartalmazta. A dunaszentpáliak aratószerződése évről évre hasonlóan így kezdődött: „Aratószerződés melyet a gróf Wenckheim uradalom Zsej ke-pusztai üzemegysége kötött az alulírott dunaszentpáli munkavállalókkal az .... évi mezőgazdasági munkák elvégzésére." Ezután felsorolták a vállalt kötelezettségeket: „1. Köteles az arató másodmagával május, június hónapban a tavaszi munkákhoz kiállani. Köteles fejenként két hold cukorrépa első és második kapálását, egyelését elvégezni, valamint az ősz folyamán fel is szedni." A továbbiakban az érte járó munkabért rögzítették. A répa megmunkálását pénzért végezték. A bér nem volt állandó. A legutolsó, 1945 előtti években egy hold cukorrépa egyszeri kapálásáért 10 pengőt, egy éléséért 15 pengőt, őszi felszedéséért pedig 40 pengőt fizetett az uradalom. Két hold cukorrépa megmunkálása után tehát 130 pengőt keresett a dolgozó. Területe két kat. holdnál kevesebb nem lehetett, többet azonban mindenki vállalhatott erejéhez mérten, szerződésen felül. A szükséges munkaerőt minden szerződött arató maga biztosította családtagjaiból, vagy ha nem volt, idegennel társulhatott össze. A bedolgozók azonban nem voltak tagjai az aratóbandának. 165