Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

tatásával történt. A váltómunka nagy méreteire mutat az a több száz pár bárca, ami a műhely használatában volt az elmúlt évtizedekben. Más-más betűjelzéssel és számozással készültek ezek, hogy teljesen kizárják a tévedés lehetőségét. Az ilyen munkáknál gyűjthette a műhely a legjobb tapasztalatokat az egyes helységek ízlésére vonatkozóan. Ennek ismeretében készült azután végszám az áru az egyes vásárokra. A mintakincsből külön csoportban ismerünk csornai, kapuvári, szanyi mintákat, melyek elsősorban ezekben a helységekben voltak kelendők, ill. csak ezekben vásárolták a velük mintázott ruha-, kötény-, inganyagokat. Az életkor, de a társadalmi állás szerint is változó a viselt ruhák mintázata. Az idősebbek általában az apróbb mintákat, keskenyebb csíkokat, a fiatalok a feltűnőbb nagy mintákat, szélesebb csíkokat kedvelték. Az idősebbek a sötétebb falú, a fiatalok a világosabb, középkék kelméket szerették. Néhány minta szinte csak a csornai iparosnék viseletében volt használatos. A mintakincs jellemzőbb csoportjai a felhasználás alapján a következők: Ruha. Szoknya és blúz készül belőle azonos mintával. Az apró mintás, könynyen szabható és illeszthető egymás mellé. Általában a váltakozó rapport állású mintákat szeretik. A csíkos anyagokból mutatós szoknyákat lehet varrni, mert használat közben a ráncok közül minduntalan kivillan a minta, változatos, játékos megjelenésű. A ráncos bő szoknyákat úgy kellett varrni, hogy a csík a ránc élére kerüljön, így mutatósabb a ruha. A ruhaanyagok mintázata általában fehér volt, a szanyiak és kapuváriak azonban kiváltak a környék általános ízléséből. Ebben a két helységben ruhának és köténynek is igen sok kék virágú kelmét viseltek a lányok és asszonyok. Általában egyszerű, szolid minták ezek, akár apró mintásak, akár csíkosak. A minta kék színben való használata után a műhelyben is csak mint szanyi vagy kapuvári mintát emlegették ezeket. Kötény. A környék falvaiban ünnepre általában a habos, sima kötényeket viselték, a fiatalabbak világoskéket, az idősebbek feketét, a férfiak sötétkéket. Házi használatra, konyhaköténynek már mintásat használtak az asszonyok. Nem szerették csak a váltakozó rapportú és a zavaros, ágas-bogas mintákat. Ez utóbbiak között találunk azonban szélesebb-keskenyebb csíkozásúakat is. Ing. Az 1910-es években a vásározó körzetükben mindenhol viseltek festőinget a parasztok és a kovácsok. A minta mindig fehér volt, apró mintás csíkok voltak a leggyakoribbak, de a kis virágú, zavaros is megtalálható közöttük. Zsebkendő. Kapuvár, Szany és Hegykő helységekben volt általános a használata az 1910-es években. A zsebkendő szélébe körös-körül egy-két vékony, fehér csík volt a dísz, akárcsak a gyári szövésű zsebkendőké. A csíkozáson belüli rész mintázatlan volt, „a közepe mindig puszta volt". Asztalterítő. A műhely értékesítő körzetében mindenhol használtak mintázott térítőket, a legtöbbet azonban Kapuváron és Szanyban. Egyetlen kivétel volt Fertőszentmiklós, ahol nem volt kelendő ez az áru. A terítő szélén fut körbe a bordűr, ezen belül szabályos rendben helyezkednek el az étkezésnél használt tejes-, kávéskannák, cukortartó, kávéscsészék, kisebb-nagyobb kiflik, perecek. A terítő közepére került a tányéron keresztbe rakott kés, villa, kanál lenyomata. Középmintának virágcsokrot, levelek között játszó mókusokat is szoktak nyomni. Ezek negyed kör alakú minták, négyszeri egymás mellé nyomással adják ki a teljes köralakot. Az egymással szemben álló két szarvast ábrázoló mintát az abrosz négy sarkában alkalmazták díszként. Ajtóruha. Szélesebb csíkokkal díszített, sötétkék anyagokból készítettek függönyöket a falusiak a konyha-, szobaajtóra. Ezzel védték a belső helyiségeket a legyektől. Általában mindenhol vásárolták ezeket az anyagokat a század elején. 137