Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Sterbetz I.: A hansági túzokállomány természetvédelmi problémái

A HANSÁGI TÜZOKÁLLOMÁNY TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁI Az Európa-szerte kipusztulással veszélyeztetett túzok (Otis tarda L.) populációinak megmentését a nemzetközi természetvédelem egyik legidőszerűbb, de egyben legnehezebb feladatának kell tekintenünk. Az ember térhódítása egyre válságosabb helyzetet teremt e rendkívül igényes madárfaj számára. Állománya mennyiségében és minőségében általánosan leromlott, populációi szigetszerűen szétszóródtak, és így egyre kevésbé állnak ellent a kedvezőtlen környezethatások nehézségeinek. Földrészünkön jelenleg Magyarország —• mintegy 2300 darabot számláló — túzokállománya a legnépesebb, ezért megtartásának kulturális felelőssége is elsősorban a hazai természetvédelemre és vadgazdálkodásra nehezedik. Az Országos Természetvédelmi Hivatal, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati Főosztályának adminisztratív támogatásával a Magyar Madártani Intézet (Budapest, XII., Költő u. 21.) évek óta folyamatosan tervfeladatként végzi a túzokkérdés hazai kutatását. Vizsgálataink során kitűnt, hogy a Hanság sajátos környezetében élő és a szomszédos országhatárokon túli populációkkal szervesen érintkező túzokállomány problémái számos esetben nem azonosíthatók az országos helyzetképpel, ezért a helyi viszonyok külön tárgyalása kívánatos. E nagy nemzetközi érdekeltségnek örvendő, muzeális természeti értékünk Győr-Sopron megyei feldolgozását még a napjainkban újjáéledő Fertő-kutatás is indokolja, mely az Ausztriával kötött kulturális megállapodás alapján időszerűvé tesz itt minden vonatkozású természettudományos vizsgálatot. Ilyen megokolással állítottam össze tanulmányomat, melynek adatközlő és szervező támogatásáért a fent említett, országos főhatóságokon kívül a GyőrSopron megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztály Vadászati Felügyelőségének, valamint Nagy Imrének (Győr), Király Ivánnak és dr. Studinka Lászlónak (Budapest) e helyen is köszönettel tartozom. A hansági túzok mennyiségi viszonyainak alakulására nagy időkeresztmetszetből kiragadott, néhány adattal próbálok rávilágítani. Már Bél Mátyás (1737) kihangsúlyozta a túzok gyakoriságát a XVIII. század első évtizedeit tükröző írásaiban. Kétségtelen, hogy még a múlt század végén is nagyon népes lehetett itt az állomány, ha Chernél (1899) Kapuvár környékén 1896 telén „ezernyi számban" látott összesereglett túzokot. Fodor (1968) értesülései szerint az első világháború éveiben cca. 1400—1600 db volt a mai magyar Kisalföld állománya. Dr. Studinka László adatgyűjtése szerint 1910 táján kb. ezer túzok élt Rajka—Mosonszentjános—Mosonszolnok—Lébény körzetében. Egyedül a lébényi Hányban mintegy száz-százhúsz túzokfészket számláltak az 1933-as esztendőben. Egy 194199