Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között

ség minősége, mozgalmi tapasztalatai és hagyományai. A munkásság mozgalmaiban, különösen a munkás—munkaadó viszonyt közvetlenül érintő bérmozgalmakban a munkásmozgalom történetének minden szakaszán előtérbe kerülnek az egész munkásságot legszélesebben átfogó, s ezzel szinte minden megmozdulásának keretet adó, azt meghatározó munkásszervezetek, a szakszervezetek, így Brennbergbányán az 1907. évi nagy sztrájkokban történt sikeres debütálása óta a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége helyi csoportja adta meg ezt a karetet, fogta össze a brennbergi bányamunkásság egészét, a brennbergi munkások a szakszervezeten keresztül érintkeztek, tárgyaltak a munkaadóval, kapcsolódtak az egész magyarországi munkásság mozgalmaiba. A kor általános gazdasági-politikai változásainak a munkásságot érintő vonásai, ennek következtében a munkásmozgalmon belüli politikai és szervezeti változások így mind a szakszervezetiben, annak vezetékében mutatkoztak. A szakszervezet ilyetén szerepének fontosságát fölismerte — mini láttuk — a munkaadók társadalma is —, és a munkásmozgalom politikai pártjai, tényezői is. (A KMP legsikeresebb akciói a munkásság széles rétegeiben a szakszervezeteken belül zajlottak le.) Ezért tanulságos a munkásság politikai harcai vizsgálata szempontjából is a szakszervezetek minden irányú tanulmányozása, elsősorban a szervezet cselekvés közbeni megfigyelése, a bérharcok eiemzéce. Ezek vizsgálatakor kitűnik, hogy az általános politikai és a munkásság szervezeti viszonyai következtében a legapróbb megmozdulásokban és vonásokban is milyen világosan tetten érhető az egész mozgalom politikai jellege, a kommunista és szociáldemokrata politikum a kor viszonyai között sajátos egymás melletti és egymással rivalizáló — de néha egymást erősítő — hatása. Az 1923—1938 közötti brennbergi mozgalmak a munkásmozgalom itteni történetének új, különösen az azt megelőző forradalmi időszak mozgalmától eltérő szakaszát jelentik. Erre az új szakaszra az osztálybékére való törekvés jellemző mindkét fél részéről. Poli'ikai definícióval élve, a brennbergi munkásmozgalomnak ez a szakasza szociáldemokrata jellegű. A fehérterror viszonyai közepette a mozgalom vezetése a munkásmozgalom szociáldemokrata szárnyának kezébe ment át. Az ellenforradalmi rendszer intézkedései, konszolidálódása, a terror állandósulása eredményezte a munkásság kommunista részének háttérbe szorítását. Ami itt még azzal is tetéződött, hogy a legharcosabb, tehát legexponáltabb kommunistáknak el kellett a telepről menekülniük.

86 így a mozgalmak vezetése a szociáldemokraták kezébe került, s a politikai szituáció is inkább az ő stílusuknak kedvezett. A szakszervezet brennbergi csoportjának vezetői ebben az időben csaknem kizárólag szociáldemokrata politikusok voltak. Név szerint Wyborny Ferenc, Modrián János, Wikipil Rezső, Prosenz Márton képzett férfiak voltak, az ismertetett mozgalmakból is kitűnik, hogy értettek a taktikához, alkalmasak voltak egy-egy mozgalom összefogására és vezetésére, de szintén ezekből a mozgalmakból tűnik ki, hogy kompromisszumokra hajlandók voltak, hogy, mint Wyborny idézett szavaiból is kitűnik, az osztálybékét, a konszolidált viszonyokat drágának tartották a kapitalista társadalomban, s hogy tudatukban saját 86 Az osztrák csendőrökkel 1921-ben elmenekült 200 ember zöme ilyen. A kommunisták egy részének elmenekülése namcsak gyengítette az itthoni mozgalmat, hanem újabb lehetőségeket is jelentett számára, új vonásokkal gazdagította azt. L. a következő fejezetet. 332