Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Sellye I.: Adatok az arrabonai fémművességhez
Az ólomból készült tárgyak különleges helyet foglalnak el az antik iparművészet emlékei között. Megmunkálásuk könnyű, de speciális feladat, alkalmazásuk külön problémát jelent, mint látni fogjuk, azonban kultikus jelentőségük az, ami leginkább foglalkoztatta a kutatókat. 50 Meg kell jegyeznünk, hogy a votivtárgyakat általában áttört keretelésben szokták ábrázolni. Ez a fajta technika azonban más stílusú, mint a tárgyalandó áttört fémmunkáké, tőlük jól elkülöníthető. Anyagunkban az ólomból készültek egész különleges csoportot alkotnak. Eddig alig tucatnyi példányt ismerünk belőlük. Ezek közül nyolc darab Sisciából való (a lelethez még két nem áttört csat tartozik) 51 , egy-egy példány pedig Brigetióból, Solváról, 52 ismeretlen pannóniai lelőhelyről 53 és Arrabonából került elő. (3—4. ábra.) Ez utóbbihoz még hat darab alaktalan ólomrög is tartozik. (5—10. ábra.) Az ólomból készült áttört darabok már anyaguknál fogva sem alkalmasak arra, hogy ruhadíszként, vagy a nagyobb használati erőnek kitett kocsiveretekként, illetve lószerszámként alkalmazzák. Az ólom lágy, törékeny, hamar deformálódik, praktikus felhasználásuk nehezen képzelhető el. Ha megvizsgáljuk az ólomleleteket, akkor — az egyetlen arrabonai csüngőn kívül, melynél a pántrész végén kis, felerősítésre szolgáló szöget láthatunk — azt tapasztaljuk, hogy felerősítésre, montírozásra alkalmas tűszerkezet, szög, csatrész, csuklószerkezet stb. nincs rajtuk. Hátlapjuk kivétel nélkül sima. Ez a bronzból készült áttörteknél is előfordul, de utóbbiaknál a tárgy felszíj ázására gondolhatunk. Az ólomtárgyak felszíjazása lehetetlen, mert ebben az esetben a minta kitörik, a darab deformálódik. Fel kell tételeznünk az ólomtárgyak jelképes használatát, vagyis egyszerűen csak ráhelyezték, ráfektették ezeket a díszítendő felületre. Mint láttuk, az ólomból készült emlékeknek kultikus, mágikus jelentésük volt, így ez a fajta használati mód, főleg sírokba elhelyezés esetén, éppen megfelel jelképes voltuknak. A pannóniai anyagban előforduló két példány vékony, hosszú nyúlványban végződik. 54 Lehet, hogy ezek segítségével történt a nem éppen biztonságos fixálás. Az avarkorban, a VIII. században, nem egy sírba jelképes ólom övgarnitúrát helyeztek. 55 Ez a gyakorlat Fettich Nándor szerint a pannóniai városokból származó örökség volt. 56 A mi császárkori leletcsoportunknak egyik nagy jelentősége éppen abban rejlik, hogy a griffes-indás iparművészet egyik ősf orma ját tárja fel előttünk. 57 * * * 50 J. Fitz, Bleigegenstände. Intercisa. AH 33. II. 384—385. Részletesen tárgyalja a votivtárgyakat, tükörkereteléseket, tégelyeket stb., melyek a mágikus fogalomkörhöz tartoztak. Ezek egyben betegségűzők voltak, de szolgálták a kozmetikai igényeket is. Az ólomkoporsóba való temetés szintén kultikus jelentőségű. Felhasználták azonban az ólmot praktikus célokra is. pl. vízvezetékcsöveknek, mert tapasztalták, hogy anyaguk erre igen megfelelő. — Legújabban E. B. Thomas, Römische Villen in Pannonién. Budapest, 1964. tárgyalja a Gyulafirátót-Pogánytelken feltárt műhely eredményeit, a teljes, régebbi irodalom ismertetésével. 42 sk. XIII. t. 51 Sellye, Recueil des bronzes ajourés. Pl. CXCII. részletes leírásuk: 538—541. 52 Sellye, i. m. Pl. CLXXXIX. 6. és Pl. CXCI. 3. 53 Ibid Pl CLXXXIX 7 54 Ibid". PL CLXXXIX.' 6." Brigetióból és Pl. CXCII. 5. Sisciáról. 55 N. Fettich, Symbolischer Gürtel aus der Awarenzeit (Fund von Bilisics) A Móra F. Múzeum Évkönyvei, Szeged. 1963. 61—89. 56 Fettich N., i. m. 68. 57 Fettich N., A jutási avar temető revíziója. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, Veszprém, 2. 1964. 97. és 101. 76
